A VIRÁGVASÁRNAP nyitja meg az év legszentebb és mind liturgikus, mind tartalmi szempontból leggazdagabb hetét, a Nagyhetet.

Vasárnap volt ugyanis, a hét első napja, az ünnepi szombat után, mikor az Olajfák hegyének lábánál, Betfagéban, szamárra ült az Úr, tudva, mi következik.

Óriási tömeg vette körül, égig zengett a királlyá kiáltás éneke: „Hozsánna! Áldott, ki az Úr nevében jő! Áldott a mi Atyánknak, Dávidnak királysága, mely ma elérkezett!” Jézus szomorúan tűrte a királynak kijáró hódolatot, mert ez a diadalmi menet voltaképpen messiási küldetésének félreértése volt.

 

Virágvasárnap szerepe, hogy bevezesse a szent háromnap liturgiáját. Egyben a nagyböjti előkészület csúcspontja is, mert a Jeruzsálembe való megérkezést jelenti. A nagyhét előtti utolsó nap, a nagyböjt utolsó szakasza. Ezen a napon a pap a vértanúságot jelképező piros ruhát vesz fel. A misén Máté, Márk, Lukács evangéliumából olvassák fel a passiót, meghatározott rendben, minden évben másikat.

Virágvasárnap elnevezése onnan származik, hogy a Jézust fogadó ünneplő tömeg pálmaágakat szórt a szamárháton haladó Jézus lábai elé. Ennek emlékére szentelnek a templomokban - ahol a pálma nem természetes növény - barkát, és tartanak pálmás illetve barkás körmeneteket. A szentelt barkát - egyéb nevein: bárka, cica, cicaberke, cicuska, cicamaca, cicemaca, cicabarka, cicaméce, Székelyföldön pimpó, Torockón fűzfacicula, polinga, a Borsavölgyben picus - rontás ellen, gyógyításra, mennydörgés, villámlás és jégeső elhárítására használták, az állattartásban jósló és varázsló erőt tulajdonítottak neki.

Előtte való szombaton a gyermeknép barkát szedett a határban, amelyet virágvasárnap a templomban szentelt meg a pap. A századfordulón a göcseji iskolások a közeli erdőre mentek ki szombaton barkaágért. A fiúk fekete cukorsüvegből készült zsákot tettek a fejükre felbokrétázva, felpántlikázva, oldalukra fakardot kötöttek. A kislányok fehérkoszorúsan jelentek meg az iskolában, s innen a mesterrel az élen párosával dalolva mentek ágat vágni a határba, a magukkal vitt tojást itt költötték el. Akadt gazda, aki a hegyen borral kínálta őket.

Virágvasárnapi énekkel vitték hazafelé vállukon a barkaágakat; a templomot háromszor megkerülték, majd az ágakat odaállították az oltárt környező falakhoz. A hívek másnap ebből vettek maguknak.

Dunántúl egyes vidékein mise után a lányok zöld ágakkal a kezükben énekelve járták végig az utcákat. E nap rítusa volt a "bújj-bújj zöld ág" játék is. A palócok ezen a napon űzik el a telet: a fölöltöztetett szalmabábot, a "kiszét" énekszóval viszik a határba, ott elégetik vagy patakba dobják. Néhány palóc faluban még az 1950-es években élt a kiszehajtás szokása. Lényege: egy női ruhába öltöztetett szalmabábut körülhordtak, majd elpusztították, vízbe dobták, vagy elégették. Szomszédaink ezt a bábut egyaránt tekinthették a halál vagy a tél megszemélyesítésének.

A virágvasárnap megáldott barkát sokféle célra használták. A pap ennek hamujával végezte a következő év hamvazószerdáján a hamvazási szertartást, a hívek pedig a hazavitt szentelményt a házi szentélyben, a Mária-sarokban őrizték. Ennek főzetével borogatták a magas lázban szenvedő testét, a virág pedig gyógyír volt betegnek, haldoklónak.

 

 

 

Bódás János: Virágvasárnap

 

Csak hulljatok virágok, pálmaágak

Csapongjon a piros szárnyú öröm

S higgyétek, hogy Dávid utódja jön

Szabadságszerző győzelmes királynak.

Õ... látja már, hogy messze mint a felleg,

Fekete átok varjúraja vár

És szárnyra kap, s hogy nemsokára már

Káromkodnak, akik most énekelnek

 

Õ... tudja már, hogy egyedül lesz s hitvány,

Ijedt szívvel fut szét sok tanítvány,

Nem marad bennük se remény, se hit...

 

S egy szürke fa a borzongó erdőbe,

mintha tudná, hogy kereszt lesz belőle,

meg-megrázza zörgő leveleit...

 

 

 

Kurczina Terézia:Virágvasárnap

 

Bársony szirmot bont a barka,

ma van virágvasárnap;

Megtisztelő kitüntetés

jár egy szürke szamárnak.

 

Jeruzsálem közelében

bandukolgat csendesen;

Hátán hordva Isten Fiát

ez ünnepi reggelen.

 

Nép ajkáról amíg felzeng

feléje a hozsanna;

Ő már tudja, kínjainak

mily közel van a napja.

 

Azokért, kik ünnepelve

integetnek feléje;

Keresztfára felszegezve

fog ömleni Szent vére.

 

Pálmaágak árnyékában

Szíve titkát elrejti;

Megváltásnak módját most még

nem sejtheti meg senki.

 

 

Lejkoné Kristóf Olga: Húsvétra várva

 

Borult az égbolt, szelek fújdogálnak,

a pattanó rügyek napsugárra várnak.

Múljon el a zord tél, a bénító álom,

jöjjön el a tavasz, szívből azt kívánom!

 

Közeleg a Húsvét, ragyogjon az ég is,

érkezzen a meleg, mosolyogjak én is!

Kívánok magunknak egy kevés szünetet.

Nem locsolást, hímest, csak meghitt ünnepet.

 

Nem üres szavakat, de isteni áldást,

bűnös világunkra igazi megváltást.

Hitehagyott embert meggyőzni nem lehet,

de érezze ő is, hogy mi a szeretet.

 

Hogy az Isten fia legyőzte a halált,

mely által az ember üdvösségre talált.

A feltámadása hozott új ünnepet.

Amiért ő meghalt, én azért élhetek.

 

Krisztus az életét áldozta egykoron,

semmi baj nem érhet, ha a kezét fogom.

Feltámadásával nekem hitet adott,

tétovázásomban védett, oltalmazott.

 

Most Húsvétra szólnak ismét a harangok,

messzire szállnak a toronyból a hangok.

Templomba indulva mi is ünnepelünk.

Ha hittel érkezünk, az Úr ott lesz velünk.