Hamvazószerdán és a rákövetkező vasárnapon a katolikus hívek homlokát az előző év virágvasárnapján szentelt barka hamujával jelöli meg a pap, miközben hagyományosan ezt mondja: “Emlékezzél, ember, hogy por vagy és porrá leszel!”.

A hamvazáskor elhangzó mondat az édenkerti történetet idézi, amelynek egyik mondata a Teremtő által "... mert por vagy, és visszatérsz a porba!". Ez a mondatrész nem a bűnre utal, hanem az ember halandóságával van kapcsolatban.

Weöres S.: Vonj sugaradba

Vonj sugaradba Istenem!
mint madár a fészkére, szállnék hozzád,
de látod a lét örömei közt
elpattant a szárnyam csontja.
Végy kosaradba Istenem
mint hal a horogra sietnék hozzád
de látod a gyűrűző mélynek
rám tekeredett ezernyi hínárja.

Légy velünk ennek a szent időnek minden napján: tedd böjtölésünket is szabaddá minden hivalkodástól és külsőségességtől, hogy célba jutásunk eszköze legyen! Hallgass meg, Urunk!

Erősítsd elszántságunkat, hogy az időt jól használjuk föl. A kezdetnek ez a jóleső izgalma tartson bennünk sokáig! Hallgass meg, Urunk!

Hogy ne féljünk a szabadságtól, és akkor se csüggedjünk, amikor a szabadulással együtt járó nehézségektől megriadva ismét a kényelmet választanánk inkább! Hallgass meg, Urunk!

Hogy a testi böjtöléssel megtakarított javakból az éhezők jóllakhassanak. Segíts ebben nagylelkűnek, figyelmesnek és találékonynak lennünk. Hallgass meg, Urunk!

Őrizz meg a szeretet és a bizalom légkörében életünk egész keresztútján! Hogy természetes legyen számunkra a derűs arccal, illatos fejjel való böjtölés! Hallgass meg, Urunk!

Növeld bennünk a szeretetet minden ember iránt! Hogy az ellenség fogalma egészen ismeretlen legyen már számunkra, és szeretetünk kiterjedjen mindazokra, akiktől eddig idegenkedtünk! Hallgass meg, Urunk!

Adj az elhunytaknak örök boldogságot! Rájuk és az őket gyászolókra áradjon vigasztalásod és békéd! Hallgass meg, Urunk!

A hamu a homlokomon ma hideg maradványa egy hatalmas, fényt és meleget, arany ragyogását adó tűznek. Uram, ígérem, hogy láng leszek! Akik a közelembe jönnek, meleget és bátorítást találnak nálam. A hamu a homlokomon ma fekete jele a tűzbe vetett gyomoknak, melyek megakadályozták, hogy kikeljenek a magok. Uram, ígérem, kiirtom a szavaimban és tetteimben növekedő rosszakarat tüskéit, a vetélkedés, és megszólás töviseit!

forrás: nagyböjti lista

Hamvazószerda:

Közvetlenül a farsang utáni nagyböjt elsõ napja. A 4. századtól az õsegyház fõbenjáró bûneit elkövetõ és feloldozásra váró ún. bûnbánók ezen a napon nyilvánosan mezítláb, zsákszerû ruhában vonultak be a püspök vezetésével a templomba, ahol a püspök megszórta fejüket hamuval, kirótta a penitenciát, meghintette õket szenteltvízzel és kiutasította õket a templomból, ahová egészen a nagyböjti idõszak végéig nem mehettek be, csak a templom ajtajában állhattak, ahol kérték a hívek imádságát, végül nagycsütörtökön nyertek feloldozást. A 10. századtól megáldották a hamut is, melyet az elõzõ évi virágvasárnap barkájából hamvasztottak. A nyilvános vezeklés megszûnte után a hamvazás szertartása a nagyböjti idõszak általános bevezetõjévé vált. A mai szokás szerint a hamut a hívõ homlokára rajzolja a pap, vagy a fejére szórja, emlékeztetve, hogy porból vagyunk és porrá leszünk újra. Ez a nap szigorú böjt a római katolikus vallás szerint, a 18. századig ezen a napon csak napi egyszeri étkezés volt megengedett, de a húst, tojást és tejtermékeket el kellett hagyni. A mai szabályok szerint már háromszor lehet étkezni, de csak egyszer lehet jóllakni, a hús pedig 14 éves kortól nem fogyasztható. Naptártechnikai szempontból a hamvazószerda idõpontja a húsvét dátuma elõtti 46. naptári nap (azaz az ötvenedvasárnap utáni szerda), mivel azonban a keresztény ember vasárnap nem tart böjtöt, Jézus 40 napos böjtjének visszaszámítása során a vasárnapokkal nem számolunk, csak a hétfõtõl szombatig tartó idõszakkal, valójában 6 nap x 6 hét + 4 napból áll a nagyböjti idõszak. A hamvazószerda vidéken számos egyéb elnevezést kapott, így ismeretes a "hamvas böjtfõ" és "böjtfakadó" elnevezés is.Hamvazószerda Közvetlenül a farsang utáni nagyböjt elsõ napja. A 4. századtól az õsegyház fõbenjáró bûneit elkövetõ és feloldozásra váró ún. bûnbánók ezen a napon nyilvánosan mezítláb, zsákszerû ruhában vonultak be a püspök vezetésével a templomba, ahol a püspök megszórta fejüket hamuval, kirótta a penitenciát, meghintette õket szenteltvízzel és kiutasította õket a templomból, ahová egészen a nagyböjti idõszak végéig nem mehettek be, csak a templom ajtajában állhattak, ahol kérték a hívek imádságát, végül nagycsütörtökön nyertek feloldozást. A 10. századtól megáldották a hamut is, melyet az elõzõ évi virágvasárnap barkájából hamvasztottak. A nyilvános vezeklés megszûnte után a hamvazás szertartása a nagyböjti idõszak általános bevezetõjévé vált. A mai szokás szerint a hamut a hívõ homlokára rajzolja a pap, vagy a fejére szórja, emlékeztetve, hogy porból vagyunk és porrá leszünk újra. Ez a nap szigorú böjt a római katolikus vallás szerint, a 18. századig ezen a napon csak napi egyszeri étkezés volt megengedett, de a húst, tojást és tejtermékeket el kellett hagyni. A mai szabályok szerint már háromszor lehet étkezni, de csak egyszer lehet jóllakni, a hús pedig 14 éves kortól nem fogyasztható. Naptártechnikai szempontból a hamvazószerda idõpontja a húsvét dátuma elõtti 46. naptári nap (azaz az ötvenedvasárnap utáni szerda), mivel azonban a keresztény ember vasárnap nem tart böjtöt, Jézus 40 napos böjtjének visszaszámítása során a vasárnapokkal nem számolunk, csak a hétfõtõl szombatig tartó idõszakkal, valójában 6 nap x 6 hét + 4 napból áll a nagyböjti idõszak. A hamvazószerda vidéken számos egyéb elnevezést kapott, így ismeretes a "hamvas böjtfõ" és "böjtfakadó" elnevezés is.

(forrás: net)

Tompa Mihály: Bűnbocsánat, részlet

„Az arc porban hever s a könny ömöl,
A hű vezeklő bűnét látja csak...
S hogy Istenhez fordúl bocsánatért:
Szétválni kezd lelkében szín, salak.
S ha a sziv meglágyult, mint a viasz,
Új ember lenni a bűnös ha kész.
Felé hajlik az égi irgalom:
Bízzál fiam, bűnöd bocsátva lész!”

Húshagyókedd:

A farsang utolsó napja. Neve szerint ezen a napon esznek utoljára húst a nagyböjt kezdete elõtt, mely Jézus 40 napos sivatagi böjtjének emléke tanítói szolgálata elõtt. Idõpontja a húsvét napjától függ (a naptári napok számát tekintve a húsvétvasárnap elõtti 47. nap). A húshagyókedd a megelõzõ hétfõvel és vasárnappal együtt a farsang farkát (háromnapok, farsangháromnapok) alkotják. Erdélyben elterjedt neve még a farsangkedd, a csángóknál húshagyási kedd Nagyváty baranyai faluban a madzaghagyókedd, mely arra utal, hogy ezután már semmilyen élelem nem lóg a madzagon

Torkoscsütörtök: az első a farsangi idõszak utolsó csütörtöke, amikor még a nagyböjt kezdete elõtti héten a farsangi jólétet nagy mulatozással búcsúztatják. Erre utal, hogy egyes helyeken ezt a hetet kövérhétnek vagy zabálóhétnek is nevezik. A második torkoscsütörtök, vagy csonkacsütörtök a hamvazószerda utáni csütörtöki nap, amikor a böjtöt egy napra felfüggesztik, hogy a húshagyó keddrõl megmaradt ételek ne vesszenek kárba, és a hamvazószerda szigorú böjtje után elfogyaszthassák.)

Ady Endre: Hamvazószerdán

Meghajtom bűnbánón fejem
S mit rég' tevék, imádkozom.
Általnyilallik lelkemen
Egy rég' nem érzett fájdalom.
Egy rég' nem érzett fájdalom
Imára szólít engemet,
Hisz' örömtől imádkoznom
Oly régen-régen nem lehet.

Ez a nap már rég' az én napom,
Ez a bánat régi, régi kincsem,
Nem a bűnbánásra alkalom,
De örök lelkiharc, örök Isten!
Nem az örömnapoknak álmát
Siratom némán, könnytelen szemekkel,
Hanem lelkem borongó árnyát,
Kísértő, rémes szellemekkel...

Ejh! hagyjuk a sírást,
Sírjon, kit bűne sírni késztet,
Pohár csendüljön, ébredjen a szív:
Ma ünnepel halál, enyészet...
Ma zokogástól hangos a templom,
Könny a szemekben, hamu a fejen, -
Dalra fel, míg mások zokognak,
Ez a nap az én régi ünnepem!...