Van a csoda... Karácsony csodája. Amire várunk. És ami teljesedik. De ez a csoda nem a színes szalagokkal átkötött dobozokban rejlik. Nem a feldíszített zöld fenyő alatt találod. Ezt a csodát másutt kell keresni, másutt lehet megtalálni. Ez a csoda a kedves szavakban, őszinte, szívből jövő kívánságokban, szerető érzésben érkezik. És kell ennél nagyobb ajándék? A következő háromszázhatvanöt napban ezek kísérnek, ezek adnak erőt. Nem a csomagokban lapuló tárgyak, hanem csakis ezek. Csak ezek... Ez a karácsony csodája.
(Csitáry-Hock Tamás)

 

Jézus Krisztus születése új reményt ad. Karácsonykor eljön az új remény. A sötétségben feltűnik a fény, fényből az Isten iránti szeretet, amely szétárad rajtunk és rajtunk keresztül a családjainkra, barátainkra, mindenkire. Karácsonykor minden elcsöndesedik, meghittség, szeretet járja át szívünket. A hétköznapok nyüzsgésében azonban hajlamosak vagyunk elfeledkezni az ünnep valódi tartalmáról. Valójában miért is ünnepelünk, miért is ajándékozunk, kire és mire emlékezünk?

Isten megajándékozott bennünket. Megajándékozott Fiával, elküldte hozzánk a földre. Ettől ünnep a Karácsony.

 

Jöjj Urunk, Istenünk, ments meg minket!

 

A Karácsony a születés ünnepe, de Jézus nem csak megszületett, érettünk életét is adta. Legyen a Karácsony olyan, amilyennek Ő akarja: békés, boldog, szebb és jobb.

„Ha meleg lesz a szívünk a karácsonyi szent örömtől, akkor tudunk majd szeretni magunk is, tudunk majd élni, s ki nem fáradunk. Ennek a kitartó és hűséges szeretetnek jelképe a karácsonyfa. Szeretni jó sorsban, keservben egyaránt; szeretni, amíg Isten akarja, hogy éljünk. S ezért kitárjuk szívünket, szeretetünket s irgalmunkat, s kiterjesztjük zöldellő fenyőfaágakként lelkünk karjait az ínség s szenvedés fölé. Aki így szeret, annak lelke karácsonyfa.” (Prohászka Ottokár)

„Nem veszek többé haldokló kis fenyőfát még hátralevő karácsonyaimra, csak egy ágat, hiszen amiért veszem a kis fákat s a kis gyertyákat, az emlékezés és a szeretet lángja nem bennük, hanem énbennem, magamban van.  (Fekete István)

  

 

Rég született Jézus

Messze Betlehemben,

Nekem mégis itt van

Ma is a szívemben.

Amerre csak járok,

Boldogan kívánom:

Legyen Mindenkinek

Ilyen a karácsony.

                                     
A kis Jézus aranyalma
Népi imádság

A kis Jézus aranyalma,
Boldogságos Szűz Mária,
Egy kezébe ringatgatja,
A másikkal takargatja.

Aludj, aludj kisdedecske,
Betlehemi hercegecske,
Nem királyné a te dajkád,
Szolgálódból lettem anyád.

Oh te dudás mit szundikálsz?
Fényes az ég, nem kell lámpás,
Ha kimegyek ajtóm elé,
Föltekintek az ég felé.
Ott látok egy szép kápolnát,

Ott látok egy szép kápolnát,
Benne a szép Szűz Máriát.

 

 

Bartal Klári: Karácsony szava

Üzent a Karácsony. Hószín fehérrel,
Hogy tiszta legyen minden palota,
Aklok homályát söpörjük ki végre,
Kunyhónkban égjen száz lámpa-csoda!

Fenyőfák zöldjével fülünkbe zúgta,
Hogy bízzunk benne: öröm közelít,
A torzsalkodást felváltja a béke
S megnyugszik talán száz sóvár irígy.

S pirossal suttogta, szívünk színével:
Szeretet lángja csak, mi melegít,
Legyen haragnak, gyűlöletnek vége,
Üzent Karácsony – Krisztus születik

 

 

 

 

Karácsony (Finta Kata)

Elmúlt az ősz, a szép indián nyár

ködfátyolt öltött a hajnal már,

kigyúltak a karácsonyi fények

a város már ünneplőben ragyog.

 

Lelkünk várakozással megtelik,

szeretet után sóhajt a szívünk,

várva-várjuk a születő Kisdedet,

ki a békességet elhozza nekünk.

 

Mennyből angyalok kórusa zengett,

királyok keresték a hozzávezető utat,

üstökös fénye ragyogta be a tájat,

hogy megtalálják Égi Királyunkat.

 

Szegényen, jászolban született,

bárányok leheltek neki meleget -

édesanyja, Mária ölelte karjaiba Őt,

aki megváltani jött bennünket.

 

Erre, az összezavart világra érkezett,

ahol gyűlölködnek, egymást gyilkolják

az emberek - békesség és szeretet helyett,

mintha a földtekén el sem férnének.

 

Kisjézus! Tekints ránk, teremts rendet

a világban, hogy béke és szeretet

honoljon ezen a csodás Földön,

ahol minden jóval elláttál minket.

 

Minden nap azért imádkozom,

hogy az egész világon győzzön

gyűlölet helyett - a megértés és szeretet!

 

Kérlek Kisjézus, hallgass meg engemet!

 

Karácsony (Baja Mihály)

Te most is az vagy, áldott szent Karácsony,

Mi Betlehemben legelőször voltál:

Újjászülője a kerek világnak,

Hitünk napfénye, a szívünkben oltár.

Az angyaloknak ajkán a hozsánna

Ma is elhat a pásztorok füléhez,

s koldust, királyt vezet ma is a csillag

Az idvezítő jászol-bölcsőjéhez.

Te most is az vagy, csak mi változánk meg,

Csak nekünk ócska minden ami régi.

Nem hallgatunk az angyalok szavára,

Nem kell nekünk a csillag se, ha égi.

Mennek, mennek a pásztorok seregben,

de nem a Jézus jászol-bölcsőjéhez.

Mennek, mennek a bölcsek és királyok,

De nem az élet örök kútfejéhez.

Ó, szent karácsonyéj csillagvilága…

Ragyogj, ragyogj csak változatlan újra.

Az én lelkem csak téged vár, s tetőled

száz lidérc fény közt el nem tántorodna.

A gyermekhitnek hófehér palástját

Borítsd reám csak egy éjszakára,

És én megáldlak, síromig követlek

Ó, szent Karácsonyéj csillagvilága.

 

 

Várnai Zseni:  A fenyő éneke

Zsenge fácska voltam,
fenyves erdő árnyán,
mellettem állt néném,
meg hatalmas bátyám,
ők oly nagyok voltak,
szinte égig értek,
nem őket vágták ki,
csak a csemetéket.

Erdő édesanyám
zúgott keservében,
de csak vittek minket
nyikorgó szekéren,
messzire kerültünk,
nagy házak tövébe
zúgó rengetegből,
ember sűrűjébe.

Minket körülálltak,
azután megvettek,
engem egy nagy tágas
hajlékba cipeltek,
ott reám aggattak
sok-sok édességet,
arany hajszálakat,
édes csemegéket.

Mint csillag az égen
annyi csillog rajtam,
mint a hó az erdőn,
fénylik minden gallyam
s jönnek az emberek
piciny csemetéi,
zsibongva, ujjongva
jönnek engem nézni.

Én a nagy erdőben
süvölvény fa voltam,
itt meg a fejemmel
mennyezetig nyúltam:
-De szép karácsonyfa! -
zengték, csicseregték
s szép gyerekszemüket
rajtam legeltették.

Kacagtak, daloltak,
táncoltak köröttem,
soha nem volt részem,
ekkora örömben,
mert a mi erdőnknek
nincs tarka virága,
de most kinyílt rajtam
az öröm virága.

 

 

 

Moldvai csángó ének

Az isteni gyermeket...
1.
Az isteni gyermeket, ki ma kijelentetett
A három szent bölcs előtt, dicsérjük és áldjuk őt!
Ó, szép jeles szép csillag, szép napunk támad, szép napunk támad!

2.
Heródes őt üldözi, a Bölcsek meg tisztelik
Arany, tömjén, mirhával, s a szív imádásával.
Szép jeles szép csillag, szép napunk támad, szép napunk támad!

3
Szent hitünknek csillaga, minekünk is jelt ada.
Hogy megjelent Királyunk, kit epedve így vártunk.
Szép jeles szép csillag, szép napunk támad, szép napunk támad!

 

Szunnyadó tág mező
zöld ruhás kis fenyő
füstködös háztető
hideg fehérbe öltözik

gyertyaláng lengeteg
áradó szívmeleg
ámuló gyermeked
füledbe súgja álmait

téli éj csillaga
rézharang dallama
friss kalács illata
nagykarácsonyt hirdetik.

(Ara Rauch)

 

Kohut Katalin: Karácsonyi vándor

Semmi sem lehet olyan tökéletes, mint a karácsony este. Ez az egyetlen nap az évben, amire mindannyian készülünk, lesve egymás titkos kívánságát, mert az örömszerzés is a szeretet lényege.
Hajnalban hófehér pelyhecskék örvendeztettek meg minket. Nem sokkal utána már befedte a tiszta hó az utcákat, tereket, háztetőket, fákat. Még a fenyők is felöltötték magukra a tél csodáját.
Már a fenyőfát egyedül feldíszítettem. Nehezen ment a tartóba való becsavarása, de szerencsére egyenesen állt, mint a cövek.
A férjemet reggel elhívták a munkahelyére, még egy sürgős dolog volt, amit el kellett intéznie. A gyerekek a szobájukban számítógépeztek, nem lehetett onnan kirobbantani őket.
Ismét egyedül! - sóhajtottam, s erőtlenül indultam a konyhába elkészíteni az ünnepi vacsorát. Magányosnak éreztem magamat. Emlékeztem gyermekkori karácsonyaimra, amikor szüleim a legnagyobb titokban készültek vilia estére, mi gyerekek az udvarról lestük a szobánkat, vajon jár-e már Jézuska, izgalommal készültünk az ajándékozásra. A karácsony előtti várakozás hosszú hónapokig tartott, volt időnk felkészülni rá, s az utolsó nap ment általában leglassabban, messzinek tűnt az este.
Szomorúan gondoltam arra, hogy a Danit egyáltalán nem érdekli az ünnep, Tina meg sem hallgatja, amikor néha a szeretet fontosságáról kezdek el beszélni neki. Igen, a szeretetről nem prédikálni kell, ezzel tisztában voltam, hanem figyelmességben, törődésben, gondoskodásban nyilvánul meg elsősorban, no meg az ölelés biztonságában. Már ők ezt is elhárították maguktól, nem tudni, miért. Gondolkoztam, mit rontottam el.

Kinéztem a konyha ablakon és megláttam egy idegen férfit hátizsákkal. Felkeltette a kíváncsiságomat.
- Vajon ki lehet és miért jár egyedül karácsony előestéjén, hová tart ebben a sötétben?
Akkor elindult a házunk felé, hallottam a határozott kopogást. Kimentem ajtót nyitni és szembe nézett velem egy tiszta, boldog kék szempár.
- Elnézést kérek - szólt szelíd hangon -, csak egy pohár vizet szeretnék kérni Öntől.
- Fáradjon beljebb! - invitáltam be a hívatlan vendéget törölgetve közben kezeimet a kötényemben.
- Hová tart ilyen hidegben egyedül?
És mesélni kezdett:
- Tudja asszonyom, nincsen senkim a világon, sem házam, sem autóm. Egyedül járom az országokat, gyönyörködöm a természet minden csodájában. Vannak olyanok a földön, akiknek nincsen igazi hazájuk, mert a haza ott van, ahol a szeretet lakozik, ahová a szívünk köt minket.
Odaadtam neki a pohár vizet és mérhetetlen nyugalom árasztotta el testemet, elfelejtkeztem a gyerekek közömbösségéről is. Ekkor megérkezett a férjem, a két férfi bemutatkozott egymásnak, s mintha mindig ismerték volna egymást, jó barátként folytatták a velem megkezdett beszélgetést. Közben leültettük, megengedtük, hogy kissé rendbe is szedje magát.
Folytattam a konyhai munkámat. Dénes és az ismeretlen nagyon jól megértették egymást, minden témában egy véleményen voltak. Dani és Tina kíváncsian csatlakozott a két férfihez. Megbeszélték az iskolai dolgokat, a számítógépes szokásaikat, s érdekes módon, amikor a szeretetre terelődött a szó, elmondták véleményüket, mit tartanak róla, mit jelent nekik ez a szó valójában. Úgy éreztem, a békesség költözött a családba, a megértés átvette fontos szerepét az egymásra való odafigyeléssel együtt. Jól tudtam, hogy így kellene élni az év minden napján, hogy naponta érezzük a szeretet csodáját egymással és minden hozzánk hasonló emberrel.

Asztalhoz invitáltam a családot az ünnepi ruhák felöltése után. A karácsonyi vándor szíve áhitatos rendet sugárzott. Elfogyasztottuk az ünnepi vacsorát és a desszertet, majd a szoba ajtajában énekeltük A zöld fenyőfán kigyúltak a gyertyák kezdetű ének mellett az összes általunk ismert szép szeretet-dalt. A gyerekek szemében könny csillogott, férjem meghatottan állt mellettem és átadtuk egymásnak a meglepetés ajándékainkat. Hosszan öleltük egymást a csillogó fenyőfa alatt.
A vándor nem tartott velünk, nem is tudtam hirtelen, mit is adhatnék neki ajándékba, olyat, ami szívből jön, ami egyedi és felejthetetlen, aminek igazán örülne. Ekkor kiszaladtam a konyhába, hogy készítsek neki elemózsiát, s megkérjem, töltse nálunk a karácsony éjszakát, de már hűlt helyét találtam.
Gyorsan összepakoltam egy csomagot, kiszaladtam az utcára, egy darabig követtem léptei nyomát a hóban a sarki fenyőig, s ott vége volt. Mintha a föld nyelte volna el. Ekkor értettem meg, hogy a karácsony vándora volt az igazi ajándékunk.