AUGUSZTUS 15.

Nagyboldogasszony, Szűz Mária mennybevétele a katolikus egyház legnagyobb

Mária-ünnepe és egyben Magyarország patrónájának is ünnepe.

 

 

 

Mária, Jézus Krisztus anyja, Istennek való odaadásában és hűségében számunkra példakép és segítőnk. Korunk embereinek megmutatja, hogyan kell az élet, a haladás és a tökéletesedés igazi erőit keresnünk. Ma sokan azon fáradoznak, hogy Isten nélkül is teljes emberré lehessenek, de nincs olyan Mária ima, amelyet a legszerencsétlenebb bűnös ne tudna elmondani. Az „Üdvözlégy Mária…” az utolsó mentsvár, Vele nem lehet elveszni.

Üdvözlégy Mária, kegyelemmel teljes, az Úr van teveled, áldott vagy te az asszonyok között, és áldott a te méhednek gyümölcse, Jézus. Asszonyunk, Szűz Mária, Istennek szent Anyja, imádkozzál érettünk, bűnösökért, most és halálunk óráján. - Ámen.

„Uram, ha hitem erősebb volna, nem lennék olyan türelmetlen. Mária nyugalmát a benned való hitből merítette. Hadd tanuljak tőle csendes alkalmazkodást, ha bajt, szerencsétlenséget küldesz rám! Nem morogva, panaszkodva akarom rendelkezéseidet fogadni, hanem szívesen, türelemmel, kitartással fogom teljesíteni akaratodat.

 

A hagyomány szerint Jézus három nappal előbb tudatta anyjával halála óráját. Az Egyház szent hagyománya szerint a Megváltó nem engedte át a földi enyészetnek édesanyja, Mária testét, hanem magához emelte a mennyei dicsőségbe. Hite jutalmaként nem kellett várnia a világ vége eljöveteléig, hanem halála után Isten rögtön feltámasztotta és maga mellé vette a mennybe.

 

Magyarországon Szent István király avatta ünneppé Nagyboldogasszony napját. Az államalapító király minden évben erre a napra, augusztus 15-ére hívta össze Fehérvárra a királyi tanácsot, hogy törvénykezést tartson. Élete vége felé pedig már betegen, ezen a napon ajánlotta fel az országot Szűz Máriának, és 1038-ban ezen a napon halt meg. Mivel Imre herceg halála miatt nem volt trónörökös, halálos ágyán Szűz Mária oltalmába ajánlotta az országot.

 

 

 

 

„…Magyarországról
édes hazánkról
ne felejtkezzél el
szegény magyarokról…” (Régi magyar Himnusz)

 

 

„Tündököl a nagy mennyország.
S mintha ifjú homlokukra
Rózsa hullna, csillag szállna:
Őrködik az álmaikra
Magyarország Patrónája.” (Juhász Gy.)

 

A haldokló király gondoskodni akart országáról, népéről, melyet ő már nem tudott tovább irányítani.

 

Juhászné Bérces Anikó:

Fohász Szent István királyhoz

Megszólítlak alázattal, s könyörögve kérlek,
Tekints le az országunkra és a magyar népre.
Amióta nem vagy velünk - lassan ezer éve,
Számtalan nagy vihar dúlt a Kárpát-medencében.
Vad villámok csaptak bele termő Életfánkba,
Erős ágakat szakítva, s taposva a sárba.
A törzsét meg jól irányzott, egyetlen csapással
Széthasítva több darabba, meg a pusztulásba.
Túlélte, mert a gyökere erős, szívós fajta,
Hajszálgyökér, ha megmarad, élet fakad rajta.
De termések millióit a szél szertefújta,
Gyökértelen kapaszkodnak az új világukba.
Fánk törzse, mi épen maradt, próbál tovább élni,
Alig forradt, mély sebeit rendre fel-feltépik.
Gyökereit férgek rágják, levelét meg tetvek,
Friss hajtása alig serken, - így élni kegyetlen.
Szükség lenne törhetetlen, erős, tiszta kézre,
Istenhitre, biztatásra, tisztán lássunk végre.
Kapaszkodnánk Szent Jobbodba, segíts nekünk élni,
Boldogasszony jó Anyánkat támaszunknak kérni.
Bocsássa meg vétkeinket, s legyen velünk Atyánk,
Maradjon meg, s virágozzék drága Magyar Hazánk.