ARANYOSI ERVIN

Koldus, ki sorsát elfogadja,
s nem tesz semmit, hogy jobb legyen,
ki álmait végképp feladja,
nem juthat túl a gond hegyen.
Az akadály, mit hoz az élet,
megtanít utad, hogyan találd.
Ha koronád koldusbotra cseréled.
csak üres kézzel várod a halált.
A megoldás kulcsa régen ott van benned,
kívül keresni nincs minek.
Határozd el, mivé kell lenned,
s mutasd meg azt mindenkinek.
Az oroszlán, ki sebét nyalja,
bármíly erős, - de védtelen!
Gyávaságtól béna a karja,
s lelkét bénítja félelem.
Vértezd hát fel az álmaiddal,
hiteddel lelked gazdagon.
Szívedben szóljon ima és víg dal,
vágyad szárnyaljon szabadon.
Váltsd csak valóra minden terved,
míg célod van, gazdagon élsz.
koldus lélek akkor él benned,
ha nem hiszel, ha nem remélsz

 

Álmodtam egy szép világot,
Virágoskert volt és pompázott.
Nap sütötte és friss harmat öntözte,
Szép legyen, mire ébredsz reggelre.
Illatával varázsoljon,
Pompájával kápráztasson.
Szeretetet vigyen a lelkedbe,
Ragyogást a két szemedbe.
Ne érezd a bánatot,
Csak örömöt, mit hozott.
Fordulj hát a fény felé,
Küldj mosolyt a barátok felé.

 

 

 

 

MYSTY KATA

Lenni még

Meghitt pillanatokért, mert fölér
mindegyik egy heves szeretkezéssel.

Szemcsillogtató örömökért, mert
gyújtólángja minden szerethetőnek!

Figyelemért, mert szeretetről szól,
mind egy önzetlen magunkba ölelés.

Bocsánatkérő kis szünetekért,
amely csak a nagy lelkek egyensúlya.

Bizalomért, mert igazán fölér
egy hitvesi nász boldog körtáncával!

 

Hittel hisszük Uram!
2012. október 22. 19:19

Adj ünnepelni való kedvet,
okot vígan menetelni!
Morgó medve ma mindenki,
bögre sincs, így méz nélkül telel.

Öltöztesd szívünk ünneplőbe,
hogy hősi múltunk fénye
tündököljön, hiábavaló
nem volt, hozzánk tartozik...

Hidakat is építettek fel ,
tartóoszlopai keresztek,
még mindig rajta a jövő;
-hittel hisszük, lesz eltemető...

 Szám-adó

Tizenkettő, tizenhárom
eltelt egy év, szánom-bánom!
Nem jött el a világvége,
örül a Föld minden népe!

Tizenkettő, tizenhárom,
páratlan is lehet páros...
Tizenkettő Isten veled!
Naptárban már nincsen helyed.

Többé nem írjuk le neved!
Felhők sötétítik eged.
Tizenhárom nem kér számon!?
Rád mutogat mindenáron!

Kár, hogy sietsz, hát van szíved!?
Jó szóra vágysz, köszönetet?
Köszönetre ne spekulálj!
Hagyd inkább gondűző pipád!

Te is feledésbe merülsz!
Viharod majd lecsendesül.
Most fogd meg utódod kezét,
Méltósággal kínáld helyét!

Vetettél is, arattál is,
az élet maradt fatális!
Kalapot emelsz most te is!
Sajnálunk, igen is, nem is.
2012. évvége

 

Szerelem szülte...

Szerelem szülte az egész világot,
Szerelem oltott be minden virágot.
Szerelemben fogant tél, tavasz és nyár,
Szerelemben meghal az őszi magány.

Szerelemfohász fiú és a lány bók,
Levegőben sikló költöző madárszó!
Halállal birkózó sík rét és mező,
szeretet -, bizalom - és akaratfüggő.

Isteni dajka a szülő, és a szerető...
Angyal is, ördög is, akinek szava sincs.
Néma gyerek, - szavát anyja sem érti...
Királyi trónján koldusszívként vérzik.

 

A szabadság madara

Hazám !Rablánc - csúfos éked,
Megkaptad rég, nem is kérted.
Szabadság még ma is álmunk,
Kalitkánkban rúgkapálunk.

Negyvennyolcban kirepült már,
Madárral a nagy világ szállt.
Talpára állt Petőfi nép
Félti Kossuth regimentjét.

Rabok voltunk és maradtunk...
Köztársaság, ezt kiáltjuk...
Csak pénz, sok pénz az "ellene",
Adósoké a börtöne?!

Szabad világ, szabad madár...
Globalizál, demoralizál?
Szolgaságban mi a béred?
De kevéssel kell beérjed!

Hazám, terhed mértéktelen,
Lesz-e nyarad, lesz-e teled?
Nyakunkon a kötél szoros,
Jövőnk, sorsunk titokzatos.

 

Érints meg...

Jó szóval érints meg naponta,
csupán csak eggyel…
szerény bókkal itass,
szomjoltó kedvvel…

Érints meg mozdulattal, megbánó
bűntudattal, könnyet is
felszárító meleg
mosolyokkal!

Érints meg a rózsák türelmével,
naiv gyermekséggel,
vigaszt merő
mákszemnyi hittel…

Kijózanító kedvességgel,
a csak marasztaló két
kezeddel, küzdő
szeretetharccal!

Érints a hangoddal, simogass
ártatlan daccal,
csak Értemig harccal!
Nem hatalommal!

 

Nyitni kék...

Dalol egy kis madár. Éneke mennybe száll.
A Nap tüzén siklik. A kék égben fürdik.
Párjának énekel, ezzel ébreszti fel.
Szava dédelgető, szívet melengető!
Kedvre is derítő, magához ölelő.
Béke fonja körbe, a szél kapja ölbe.

Tavaszi dal

Boldog mosolyt bont faág,
Barázdát fodroz határ.
Virágot borzol a szél,
Végleg búcsút int a tél.

A természet így felébred,
Kitekintve, mondja - végre!
Jöjj, kikelet! - Vidám színed,
Reménnyel táplál sok szívet.

 

Őszi eső

Csepeg, csepeg, sír az eresz,
Esik eső, hűs az est.
Bokor alá, föld alá
melegével bújt a nyár.

Fázik, remeg teste-lelke,
Ember fia már nincs kertbe'.
Bentről szemléli a tájat,
S még zöldellő, bokrot, ágat.

Zörög cseppje - csatornákon,
Visszhangjával falba vásott.
Eső mosta öröm éhes,
álomba ring, merül - végleg.

 

Újra advent

Várva várt öröm szárnyán,
új értelmet hoz a holnap,
Elrejti mesés ágya,
mint vidámság-puha paplant.

Imákat gyúr reszkető kéz,
Fohászba érkező hallgatás.
Arannyá válik énekem,
fölemel e halk vallatás

Szánja, bánja Mikulás bátyja!
Nincsen szánja, - hova lett!?
Tavaly telén elveszett.
Ő nem vétkes!
Kicsit mérges...
Gyalog nem indulhat útra!
Zsákja telve, sok a terve!
Eljut hozzád, viszi kedve!
Előkerül - szedtevette!

 

Téltemető, hóvirág

Téltemető telet temet,
- tetemének helyet keres
ide - oda hegyoldalban -
elsiratja ezer dalban.

Dermedt síkon hóvirág nő,
olyan mint egy hókirálynő.
Szemlesütve, alázattal,
harangszirmú szép a tavasszal.

Nem is vágyik melegebbre;
- a természet menetrendje,
bizonysága az öröknek,
egy örökzöld kis Örömnek!

 

Legszebb szó a harangszó

Legszebb szó, a harangszó,
Ha úgy érzed, hogy neked szól.
lelked mélyen áthatol.
Amit üzen, hallhatod...
új álmokat álmodón,
és szent tüzeket csiholón.

Mennyből angyalt rajzoló,
szép hangzatos magyar szó,
Anyánk hangját visszhangzó,
mint hárfa, pánsíp olyan jó!
Hozzám hajol, hozzád ér,
"apró szentről" dalt idéz...
Atyánk szavát hallató,
s egy Hozzá szóló meghívó!

Legszebb szó, a harangszó,
az életre biztató.
Vele égi hárfa - szól:
harangjáték, - kékre kék...
arany szólam égbe kél.
Benned cseng-bong, ott zenél,
Giling-galang dala Fény.

 

Jégvirág

Melegbe vágyik a tél is talán,
Néha az ablakon bekandikál.

Kezét az üvegre tapasztja rá,
Játszik a jégvirág, nyomában jár.

Rajzolni úgy szeret, tárlatot nyit,
Gyermeki kézzel most álmoknak int.

Ne dideregjen csak , ki-kilessen.
Ne vacogjon, dehogy, úgy nevessen!

Jégpázsiton kicsit korongozzon.
Szeretet-melegtől olvadozzon.

Jégvarázs eltűnik, ha napsugár,
Pont éppen arra jár, - ő légbe száll!

 

 

 

 

 

 

 

PÉNZÁR MIKLÓS CSABA
Nagyon szép...

Nagyon szép,csodás szemed,
Biztosan egy nagy titkot rejt
E két csodás szem hordozza
Rossz, már eleve nem is lehet
Ilyet Rólad képzelni sem tudok
Akkor csak valami kisebb csoda
Belenézek hát szép szemedbe
Lenézek én, a csoda legmélyébe
Mit látok, drága jó Édesanyám
Egyedül engem szeret a kislány

 

Mennyivel jobb.

Mennyivel jobb annak,
kinek sírján virágok nyílnak,
Körülveszi a csend,a szeretet,
csak az ég néz vele farkasszemet!

 

Senki szívében

Senki szívében gyűlölet nem lehet,
Mert az jóra, sohasem vezet !
Csak a szeretet az, ami éltet,
Ami előre viszi a létet !
Szeressünk, imádjuk akit szerethetünk,
Mert az élet ajándéka, ez nekünk !
De ha később, egymástól el is búcsúzunk,
Mert egyszer elválik utunk,
Emlékezzünk Rá, hiszen szép volt !
Amit örök emlékül ránk hagyott !
Ez az emlék, maradjon meg örökre,
Szívünk legbensőbb rejteke őrizze !

 

Ha én...

Ha én boldog vagyok,
legyél Te is az
Melegen süt a Nap
Áldjon téged is
Ragyogjon Rád sokat
Csókolja arcodat
Őrizze boldogságodat
Minden napodat

 

Emlékezem, emlékezem

Érzem, itt vagy mellettem,
Vigyázod, óvod léptemet!
Drága jó Anyám voltál,
Már nagyon régen itt hagytál!
De hallom drága hangodat,
Látom kedves mosolyodat!
Boldog vagyok, hogy gyermeked lehettem,
Tőled tanulhattam végtelen szereteted!
Végtelenül jó Édesanya voltál,
Szépre, csak jóságra tanítottál!

Kezembe mindig, friss kenyeret adtál,
Gyógyítottál, a széltől is óvtál!
Én sokszor rossz fiacskád voltam,
De szemeidben, csak szeretetet láttam!
Dolgos , drága kezed csak simogatott,
Mikor utaztam el, fehér kendőt lobogtatott!
Egyetlen ,drága jó Édesanyám,
Amíg élek,szeretettel emlékezem Rád !

 

NEM BOLDOGÍT...

Nem boldogít nehéz álmom
én a szabad életre vágyom
repülni,szállni fenn a légben
A hatalmas mindenségben
fénnyé válva,lelkemet kitárva
csak szállni,végtelenné válni
és a Földet messziről látni
eggyé olvadva a fénnyel
kihunyva,elégve végül
örök otthonomban
megnyugodva
álomba térve
a végtelen
időben

Már...

Már sosem válaszolhatok,
néma maradok,
de üzenek a tenger kékjével,
Nap melegével,
dobbanó szívemmel,
múló lényemmel...

 

Zuhog az eső...

Zuhog az eső, szakad
Nem kíméli a madarakat
Kis veréb nagyon fázik
Szinte rongyosra ázik
De a levél alatt elbújva
Várja, hogy vége szakad
Ennek a vizes napnak
Tán hamar ki süt a Nap
Rögtön szivárvány fakad
Kis veréb kitárja szárnyát
Keresi a kicsi kis párját
Végül egymásra találnak
És a melegségre várnak

 

Vágyom...

Vágyom a fényre
Ragyogó napsütésre
A Nap sugarára
Tündöklő fényére
Langy melegére
Cirógató sugarára
Apró bogárra
Zöld száz színére
Vidám zenére
Egy kis melegségre
Millió madárra
Tücskök zenéjére
Illatos virágra
Tavasz pompájára

 

 

 

 

SCHVALM RÓZSA

Jön hozzád királyod

Sápadt, fénytelen a novemberi reggel,
várakozva némán homályba rejtezett.
Oly titokzatosan sejtelmes ez a csend,
hangtalan szavával lelked szólítja meg.
Nyitott szív húrjain megcsendül visszhangja,
mennyei, szent Ige Isteni szózata.
Fellobbantja benned hit alvó mécsesét,
megvilágosítja Karácsony értelmét.
Szeretet lángjával átölel világot,
felhőkön közeleg, jön hozzád Királyod.
(2013-11-20)

Utad merre vezet

Vándor, az utad merre vezet,
az irányt jól választottad meg?
Mélyből tekints a magasba fel,
fénylő vezércsillagod keresd!

Arra haladj, amerre mutat!
Mit fel nem érhet a képzelet,
titkait tárja a végtelen.
Nyilván adja azokat Urad.

Túl mi vár - nem riaszt félelem,
tudod jót akar, szeret Isten.
Jó az, amit készít teneked.

Földi gyönyörökre ne cseréld,
halhatatlant a halandóért!
Véges, végtelennel fel nem ér.
(2013-11-29)

 

Látszat csillogás

Látszat csillogás, mit magára ölt a világ,
hangzatos reklámok hirdetik karácsonyát.
Bódult tömeget hajszol a vásárlási láz,
hamis fények elfedik az igazi csodát.

Ki pillanatra megáll az idő sodrában,
hallja, mint csendül szél húrján a hárfa dala.
Szívhez szól szelíden zengő, lágy dallamában
az igaz szeretet mennyei sugallata.

Kit megérint, e csodát ajándékba kapja,
megszületik lelkében Megváltó Krisztusa.

 

Szférák zenéjére

Őszi díszruháját levetette már a táj,
dér szőttes fövenyén jeges szél suhan át.
Pehelykönnyet hullat bánatában az ég,
haloványan tör át felhők között a fény.

Alvó természetre a csend békét lehel,
távoli hegy ormát fedi fehér lepel.
Képzeletem rajta pihen, ég, föld közel,
Isten tenyerében a végtelen ölel.

Itt az idő mintha megállna, fesztelen,
szférák zenéjére hangolódik lelkem.
Szeretet nyelvén szól mennyei dallama,
emberi szívemet magával ragadja.