FARSANG

 

A farsang változó hosszúságú ünnep. Ideje vízkereszt napjától (január 6.) hamvazószerdáig tart. Ilyenkor a nagyobb téli munkák már befejeződtek, a disznóvágás is lezajlott, a lakodalmak is elmúltak, a tavaszi földmunkák ideje még nem jött el. Így ez volt a legalkalmasabb időszak az ünneplésre, vigasságra, táncra. 

                                           

A farsang az év egyik legnagyobb ünnepe volt. Európa legtöbb országában emlékezetes és mindig újra várt esemény. az álarcos felvonulás. A szekereken óriási maszkos, jelmezes alakokat hordoztak körül.

A  vízkereszttől hamvazószerdáig tartó időszak farsang elnevezése a német fasen, faseln - mesélni, pajkosságot űzni – szóból alakult ki , amely - főként az utolsó három napban - a szabados mulatozás, kicsapongás, böjtök előtti népünnepélyek ideje is.

 

A búsójárás története

 A legelterjedtebb magyarázat szerint a farsangolásnak a téltemetés, a télűzés volt a célja Az emberek ilyenkor azért bújnak ijesztő ruhákba, mert azt várják, hogy a tél megijed tőlük.

   

A Busójárás Mohács messze földön híres és ismert látványos farsangja, karneválja. A Busójárás alapvetően a mohácsi sokacok rendkívül látványos, elemekben bővelkedő hagyományőrző népszokása . A Busójárás időpontja keresztény egyházi időponthoz kötődik és minden évben a böjti időszak kezdete (Húshagyó-kedd) előtt hat nappal veszi kezdetét, amely nap így értelem szerűen mindig csütörtökre esik. A csütörtökön induló és hat napig tartó farsangolás első szakasza a csütörtöktől szombatig tartó Kisfarsang, melyet azután a Busójárás legfőbb látványossága a Farsangvasárnap követ. Farsangvasárnapon van a "nagy vonulás" Itt mindenki megtalálja magának, amit keres: népzenék, néptánccsoportok, kiállítások, alkalmi árusok, mutatványosok és szórakoztatók hada települ ilyenkor Mohácsra, Kedden, "Farsangfarkán" van a téltemetés.
Ekkor új máglya épül a vasárnap elégetett helyén, amelyre rákerül a híres farsangi koporsó és este együtt ég el a tűzzel.

 

A másik elterjedt magyarázat, monda szerint a régi mohácsiak is a szigeten gyűltek össze egykor. A mohácsi csatát követően a török egyre nagyobb területen telepedett le. Egy idő múlva már a gyermekeket is elrabolták. A fiúkból janicsárokat, a lányokból háremhölgyeket neveltek. Egyre többen kényszerültek búvóhelyet keresni a Mohácsi-sziget mocsaras, nádas vidékén. A török még nappal is félt erre a területre bemerészkedni. A menekültek egyre bátrabban kezdtek viselkedni. Már nappal is mutatkoztak, esténként tüzet rakva beszélgettek. Ahogy haladt az idő, egyszer csak az esti, tűz melletti beszélgetés alkalmával megjelent egy igen öreg sokac ember. Így szólott hozzájuk: "Ne keseredjetek el! Mindnyájatok élete meg fog változni. Vissza fogtok térni házaitokba, szeretteitekhez. Ti fogjátok kiűzni a kontyosokat! Jelet fogok küldeni számotokra, mikor elérkezett az idő. Készüljetek fel a harcra: készítsetek különféle fegyvereket fából, faragjatok magatoknak fűzfából rémisztő álarcokat, álljatok harcra készen mindenkor! A jel egy viharos éjszakán érkezik majd mindannyiótoknak: aranyos ruhába öltözött vitéz képében, rémisztő álorcában." Ezzel ahogy jött, úgy el is tűnt a vénséges vén apóka. Az emberek nem győztek csodálkozni, mi is történt, Másnap nekifogtak a készülődésnek. Fegyvereket, álarcot, öltözéket készítettek, és vártak. Vártak évek hosszú során keresztül. Már rég a sziget fáinak tövében pihentek azok, akik még látták a tűz mellett az aggastyánt, amikor egy rettenetes vihar alkalmával, úgy  éjfél felé ott termett az aranyos ruhás, délceg lovas. Némán intett: utánam! Erre mindenki felkerekedett. A törökök a vihar alatt behúzódtak a mohácsi házakba. Már mindenki nyugodtan pihent, mikor éktelen ropogásra, zajra riadtak. Ahogy kitekintettek az ablakon, ördögi pofájú szörnyeket pillantottak meg. Fejvesztve menekültek el Mohácsról az oszmánok. A sziget felől ma is ugyanúgy csónakokon érkeznek a rémisztő mohácsi ördögök, mint a monda szerint egykoron.

 

KARNEVÁL

 

A karnevál megtartása az ókorba nyúlik vissza. Az ókori görögök minden tavasszal ünnepséget rendeztek a bor istene, Dionüszosz tiszteletére. A rómaiak átvették ezt a szokást: ők, Bacchus a boristenük tiszteletére megtartották a Bacchanaliát

Az elnevezés a középkori latin carne levare, "a hús elhagyása" kifejezésből alakult ki.

A reneszánsz Firenzében az álarcosbálok védnöke maga a városállam Medici-uralkodója, Lorenzo Il Magnifico volt.

 

                                      

 

 

A VELENCEI KARNEVÁL világszerte ismert. Aki ellátogat ezeken a hétvégéken Velencébe, megismerheti ennek az elvarázsolt, romantikus város farsangi, nagyvilági szalonokat utánzó arculatát, amely ma a világ legrangosabb eseményeinek egyike. Januárban kezdődött  Hatalmas színjátékhoz volt hasonló, ahol az utcák alkották a színteret, a városlakók voltak a színészek, s egyben a nézők is.

Húshagyókedd a karnevál utolsó napja és egyben a csúcsnapja is. Az utolsó napon búcsúznak el a Karnevál Hercegétől, és ahogy az első napon mindent odaadtak neki, ekkor mindent elvesznek tőle. Hogy elűzzék a tél rossz szellemét, s hogy valójában véget érjen a mulatozás, szimbolikusan megölik a karnevált.

A RIÓI KARNEVÁL nagy múltra tekint vissza, de jelenlegi formájában 1928. óta rendezik meg. Az első Riói karnevált, amelyet feljegyeztek, 1723-ban tartották a portugál bevándorlók. Minden idők leghíresebb karneválja, annak ellenére, hogy a karneválok őshazája Itália. A Riói karnevál nem véletlenül a világ egyik legnagyobb látványossága.

A szamba zene csak 1917-ben lett a karnevál aláfestő muzsikája.

 

 

 

Nyulász Péter: FARSANG

Van egy vágyam: gomba lenni, nagyra nőni fél nap alatt,
lenne rajtam csipkegallér, és egy jó nagy pöttyös kalap.
Meggondoltam mégse gomba, inkább messze szálló lepke,
fejem búbján két kis csápom, hátamon meg szárnyam lenne.
Pille nem jó, hanem cica!
Elég lesz egy csíkos ruha,
cérna bajusz, hosszú farok,
láthatnák, hogy macska vagyok.
Talán mégis rendőr inkább, tányérsapkás, komoly, délceg,
esetleg egy kalóz vezér, vagy egy fehér lovas herceg.
Van még pár nap eldönteni, mi legyen a tuti jelmez
Az a fő, hogy nemsokára felvonulós jelmezbál lesz:
ágyú dördül, sípszó harsan: fület sértő-bántó fals hang.
Dudafújó, kerepelő, télkergető, zsongó farsang.

 

Pápai Ildikó: TAVASZKÖSZÖNTŐ

Februárban, farsang felé
elkergetjük a telet,
bár szép volt a nagykarácsony,
fáztunk éppen eleget,
kérünk egy kis meleget!

Jelmezt öltünk, síppal-dobbal
lármázunk egy keveset,
hogy a hosszú, szürke álom
érjen véget, ha lehet,
s ne hozzon több hideget.

Így várjuk a langyos tavaszt
számláljuk a perceket,
reggel-este, napról-napra,
a kedvünk is kedvesebb,
ha az égbolt derűsebb.

 

 Palercsík László:AZ ÉLET FARSANGJA

Az emberi arcok álruhában,
Különös világ ez egy farsangban,
Álarcot viselünk életünkben,
És hamis vágyakat a testünkben.

Álruhában járunk mi nap mint nap,
Majd ránk talál a meztelen holnap,
És táncolunk az élet "farsangján",
Sírunk lelkünk elképzelt világán.

Keserű farsangi bál életünk,
Mert félhomályba fordult a szívünk.
Álruhánkban már semmi sem maradt,
Az álarc is örökre ránk tapadt.

Egy égi fényben Isten lehetnék,
És egy új világot teremthetnék,
Ahol mindenki Boldogan táncol,
És álarcok nélkül élhet bárhol.

Felhőre ülve a földre néznék,
Mindenütt boldog arcokat látnék.
Ápolnám az élet nagy farsangját,
A szívek egyenlő dobogását.

 

 

Márkus Katalin: FARSANG

Maszkabálon
maszkot öltünk,
táncolunk és
flörtölünk,
letesszük
a gondjainkat,
s újra
vidámak
leszünk.
Rohanó
életünkben
kell egy
kicsi vidámság,
elődeink is
így gondolták
ezért,
a farsangot
ránk hagyták.
Megérkezik
minden évben,
vízkereszt
után,
s velünk marad,
majd távozik,
húshagyó kedd
éjszakán.

Szuhanics Albert: FARSANGOLÓ

Megroggyant a vén tél ina,
szóljon érte papi ima!
Kell neki egy végső kenet,
s őkegyelme sírba mehet!

Sírásója lesz a tavasz,
így köszönti, "mehetsz, szevasz"!
E télen már meg nem fagyok,
megolvadnak a jégcsapok!

Mulassunk hát, űzzünk telet,
fagyoskodtunk már eleget!
Süket ez a vén tél nagyon,
minél előbb csapjuk agyon!

Gyere Julcsa táncra vélem,
Évát, Ildit én felkérem.
Megforgatlak Magdi néni,
nem hagylak itt üldögélni!

A hegedű vígan sírjon,
brácsás, kontrás vonót bírjon.
Pengjen most a vén cimbalom,
akó mérje az italom!

Heje-huja, együnk, igyunk,
csujjogtassunk, ahogy bírunk!
Adagolom én a rigmust,
olyan legyen, mint a friss must!

Úgy zavarja meg a telet,
ahogy a must benneteket!
Nyúlként fusson árnyékszékre,
szabaduljunk tőle végre!

Ihaj-csuhaj összerogytam,
míg Piroskát táncoltattam!
Adj Katicám csókot... hetet,
azzal űzzük el a telet!  

 

 

 

Bódai-Soós Judit: FARSANGOLÓ

Farsangra hívta Év apó
tizenkét gyermekét,
vidám jelmezbált rendezett,
s a természet zenélt.
A Szél a fúvós hangszerek
körül szorgoskodott,
a Nap derűsen zongorált,
az Eső meg dobolt.

Jelmezbe öltözött az Év
mindegyik gyermeke,
álarcos hónapok közül
nem búsult senki se.
Október macska maskarát
öltött fel magára,
Március pedig cápaként
beúszott a bálba.

December lovon érkezett,
mert ő huszárnak állt,
November sánta koldusként
követte Januárt,
aki királynak öltözött,
s mellette volt bolond
a kerge Április, kinek felét
se hidd, mit mond.

Lepkeszárnyon szállt Augusztus
testvérei fölött,
s fogoly jelmezt viselt Május,
épp börtönből szökött.
A ledér Július pajkos
sellőként volt jelen,
és Szeptember, mint Cupido
csücsült egy fellegen.

Végül Június is megjött
fűzfa jelmezében,
csak a telet búcsúztató
Február volt éppen
aki elkésett cseppet, mert
hóember szerepben
majdnem elolvadt szegény a
várva-várt melegben.

 

 

Kishonthy Csilla: ÁLARC NÉLKÜL

Mögöttünk már Vízkereszt,
Húsvét még oly távol,
Tavaszra várnak az emberek,
Sütik a farsangi fánkot.

Most mindenki az lehet,
Miről egyszer álmodott,
Felnőtt és kisgyerek,
Járnak farsangi táncot.

Lehetsz masiniszta, királylány,
Varázsló vagy állatidomár,
Akkor is, ha nem sikerült,
Most lehet, hiszen ünnepelünk.

S ha a mulatság véget ér,
Vedd le álruhád, tedd le maszkodat,
Maradj kinek rendeltettél,
Viseld büszkén igaz arcodat.

 

Devecseri László (Gábor) BOHÓC BíZTATÓ

Gyertek, gyertek, gyerekek!
Én veletek nevetek!

Mosolyogjunk, kacagjunk,
kacagtatók maradjunk!

Néha úgyis rossz a világ:
víg kedvünkből nyíljon virág!

Szedjük gyorsan nagy csokorba!
Nézzük meg, hogy ki mogorva!

Adjuk néki ezt a csokrot,
vidámságból termett bokrot...
Ő se legyen szomorú,
elkerülje őt a bú!

Most mindenki nevessen;
mosolyogva szeressen.

 

Törő Zsóka: FARSANG

Itt a farsang, örüljetek,
mulatságba kövessetek,
végre megint vigadhatunk,
más bőrébe bebújhatunk.

Maszkunk mögé elrejtőzve,
hahotázunk kergetőzve,
bohóckodunk, csibészkedünk,
boldog szívvel színészkedünk.

Velencei karneválra
kivonul sok díszes dáma,
előkelő környezetbe,
ékes-fényes táncterembe.

Álarc rejt el csúnya arcot,
szépség visel gonosz maszkot,
mindenki más akar lenni,
gondját, baját elfeledni.

Itt egy király, ott egy törpe,
boszorkánynak háta görbe,
menyasszonnyal medve táncol,
gonosz manó lám, viháncol.

Busójárás lesz Mohácson,
tűznél sok rút alak táncol,
telet űznek önfeledten
csontig ható nagy hidegben.

Ízes fánkkal telik hasunk,
forralt bor lesz az italunk,
melegíti a testünket,
felpezsdíti a vérünket.

Elég volt a zord hidegből,
didergésből, hóesésből,
űzzük végre el a telet,
jöjjön most már a Kikelet...

 

 

 

 

Tessék: álarcok, maszkok.
Nem az a maszk számít, amit félrelök. Ám amit megfog és az arca elé emel, az már egy-egy vonás magából. Az ember nem ilyen, vagy olyan, hanem ilyen is meg olyan is. Ne akarjon mindennek szilárd körvonalakat, érzelmeire fogantyúkat, hogy megragadhassa azokat. Vagyunk néhányan ilyen furcsa halandók. Nem racionálisak, hanem emocionálisak. Nem baj, ha nem értenek minket, még az sem baj, ha bolondnak tartanak. Mélységesen nem számít, milyennek látnak bennünket mások, ha a mi ablakaink a képzeletre nyílnak, s ha tükreink olyan világba vezetnek, ahová a köznapok embere soha el nem juthat.

Vavyan Fable

 

Karnevál - világra szóló szédület,
Karnevál - megunni nem lehet,
Karnevál - mesébe illő forgatag,
Karnevál - mindent szabad!- (Neoton)