"...Valahol mindannyian Isten kezében vagyunk. Életünk hiányzó puzzle darabjait magánál tartja egészen a végig, akár elismerjük, akár nem. Kérdések motoszkálnak bennem... Vajon miért is nem adott meg Isten olyan dolgokat, amiért rendíthetetlenül könyörögtem, de néma maradt az ég. Talán, mert életem igazi értelmét nem szolgálták és nem jutottam volna el idáig..."  

 

 

 Nem számokban élem az életemet, hanem egyetlen, szüntelenül lüktető folyamatban. Nem évekre oszlik az időm, hanem hullámhegyekre  s völgyekre. Egyetlen folyamatos áramlatban élek, nem is nézem a naptárt, csakis azt, ami bennem zajlik, és ezért én nem "visszanézek", ha látni akarom a múltamat, mert ami fontos, itt van, velem. (Müller P.)

 

          

Miniska Zsejke

AZ ÖRÖK FIATALSÁG

Az idő...az idő csodákat művel,
Sebeket gyógyít, bánatot küld el,
Új hónapot, évet, évszakot hoz,
Szomorúságot vagy örömet okoz.

Az idő múlik, de kit zavar?
Miért ne múlhatna, ha akar?
Hisz mindig ragyog majd napsugár,
S Időtől függetlenül énekel a kismadár.

Múljon az idő, engem nem zavar,
Múljon csak, múljon, ha akar.
Az idő, mint egy drágakő,
Mint a boldogság, csak eljő.

Egyformán szép minden kor,
Mert mind az életről szól,
Mindegy, hogy idős vagy fiatal,
Csendes, vagy erős a zivatar.

Hisz a fiatalság el nem múlhat,
Ez egy örök igazság, mit mindenki tudhat.
A fiatalság minden embernek megmarad lélekben,
Csak több tapasztalata lesz az életben.

A lelki fiatalság nem a gyerekeké,
Hanem csak a jó embereké,
Hiába idős a boldog ember,
Ha rendelkezik ugyanannyi életkedvvel.

Önök tényleg tudják milyen nehéz ez,
Jónak lenni, hol a gonoszság körülvesz.
Ennyi bábu között embernek maradni,
Silány tv műsor helyett könyvet ragadni.

Átéltek már sokféle rendszert, rengeteget,
Megismerték a különböző ,,embereket".
Az idő csodálatos, az idő tapasztalat,
De lelkében az ember mindig fiatal marad.

Oly csodás mikor új életet adhat,
Mikor egy kis unokát kaphat,
Mindezt az idő teszi lehetővé,
De nem tehető mindenért felelőssé.

Mindegy a kor, mi magyarok maradunk,
De elsősorban emberek vagyunk,
Gyermek, fiatal, oly mindegy ez,
Hisz előbb utóbb mind idősebb lesz.

Példaképül szolgálni az előző nemzedéknek,
Olyan embernek lenni, kire felnéznek,
Utat, célt, jövőt mutatni a gyerekeknek,
Komoly feladat ez az idős embereknek.

S hogy mekkora boldogság, idősnek lenni,
Célokat az életben megvalósítani,
Nem kell más, egy kis idő csak
Megmutatni az utat a fiataloknak.

 

 

Ha bölcsebb lennék, mint amilyen vagyok,
innám a fényt ameddig rám ragyog,
a nap felé fordítanám arcomat,
és feledném minden búmat, harcomat.
Élném időmet, ameddig élhetem,
Hisz csupán egy perc az életem. (Várnai Zseni)

 

Braunel:
TÉTOVA SÉTA

A szívem nehéz volt és magányra vágytam
Sétára indultam hát, hogy könnyebb legyen
Kínzó gondolatok súlyát elviselni
Amelyek oly mélyek, mint egy börtön-verem.

Bukdácsolt a lelkem és csak vitt a lábam
Ki a nagy határba, kertek alján mentem.
Feltörő emlékek őrzőjévé váltam.
Egy vén tölgyfa tövén végre megpihentem.

Leültem a fűre, s hallgattam a csendet.
A szívem csattogott, dobolt a fülemben,
Majd szép lassan csitult, s számolta a percet,
És a gondolatok rendeződtek bennem.

Mint sima víztükör, melybe belecsobban
Egy kő és elnyeli, s körkörösen lüktet
Mint a beteg szív, ha utolsókat dobban
És mások lelkébe bánat-rózsát ültet

És végül kisimul, megáll és kifeszül.
Így feszültek ki a gondolatok bennem
Minden tiszta lett már, mint az ég, ha derül
Ráébredtem végre, mi nyomja a lelkem

Igen lehet, hogy én megalkuvó vagyok
Attól félek talán, hogy az másnak fájna,
S nem mondom ki mindig azt, amit gondolok
Csak, hogy mindenkinek szép maradjon álma

Lehet, hogy jó ez így. Vagy változnom kéne?...
Nem tudtam dönteni, s felnéztem a fára
Talán égi jelet, vagy tanácsot kérve.
Egy dalos madárka épp leült egy ágra

Egyenest rám nézett, gombszeme csillogott
A meglepetéstől szóhoz sem jutottam,
Csiripelt vagy kettőt, s közben bólogatott
Azután felröppent, s egyedül maradtam.

 

Hogy ez égi jel volt? Nem tudom még ma sem
Vagy csak véletlenül szállt le a kismadár?
De már nem is töröm rajta én a fejem
Segített dönteni és így tudom ma már
Az leszek, ki voltam, míg az időm lejár.