„Ha elölről kezdhetném a gyermeknevelést,
fenyegetés helyett festegetésre használnám a kezemet.
Példálózás helyett példát mutatnék.
Nem siettetném a gyereket, hanem hozzá sietnék.
Nem a nagyokost játszanám, hanem okosan játszanék.
Komolykodás helyett komolyan venném a vidámságot.
Kirándulnék, sárkányt eregetnék,
Réten kószálnék, bámulnám a csillagokat.
A civakodás helyett a babusgatásra összpontosítanék.
Nem erőszakoskodnék a gyerekkel, hanem a lelkét erősíteném.
Előbb az önbizalmát építeném, azután a házamat.
Kevesebbet beszélnék a hatalom szeretetéről
és többet a szeretet hatalmáról.”
(Diane Loomans)

 

 

 

Szeresd a gyermeket! Ne legyen bús, komoly,

Szemének tükriből játsszék örök mosoly.

Maradjon a gyermek: gyermek, míg csak lehet,

Majd érzi súlyosan ő is az életet.

Hintsen a kikelet tarka virágokat,

Daloljon a madár az árnyas lomb alatt.

Csörgesse a patak csillogva gyöngyeit –

Töröld le gyöngéden a gyermek könnyeit!  (Kósa Lajos)

 

Hadd fusson a gyermek álmok fuvallatán

Csapongva illanó arany lepkék után!

Legyen, mint a tavasz, vidám tekintetű,

Kis ajka zendüljön, mint égi csöngettyű!

Harmatos bokrétát hadd tépjen a mezőn!

Hajolj le, csókold meg, öleld szívedre hőn!

Becéző szeretet övezze fürtjeit -

Töröld le gyöngéden a gyermek könnyeit!

(Pósa Lajos)

 

Osvát Erzsébet: Gyermeknapra

Napsugár,

napsugár,

ragyogj, süss ma szebben!

simogasd a gyerekeket

lágyan melegebben!

 

Madarak,

madarak,

cinkék, csalogányok,

köszöntő dalotok

vígan csattogjátok!

 

Virágok,

virágok,

szegfűk, tulipánok,

a lánykákat, a fiúkat

virulva várjátok!

 

Hadd legyen

ez a nap

egy nagy örömének!

Ezt kívánom én a világ

minden gyermekének.

 

Várnai Zseni : Gyermek

Gyermek, nagyon kell szeretni Téged,

Mert végtelen a gyöngeséged.

Az ifjú sarjú ott künn a mezőn,

Szopós kicsiny bárány a legelőn,

Tátogó csőrű tollatlan madárka

Nem olyan gyönge, nem olyan árva...

Gyermek, nagyon kell szeretni Téged.

 

Ha nem étetnélek, éhen is vesznél,

Ha nem karolnálak, váltig fekhetnél,

Ha nem fürkészném, mi bánt, mi fájhat,

Mikor kis ajkad sírásra lázad;

Ha szívem írt nem lelne rája,

Úgy ami fáj, csak fájna, fájna...

Gyermek, nagyon kell szeretni Téged.

 

Őri István: Gyermekünk

A gyermek még védtelen

a gyermek nem tudja, mi a félelem

a gyermek bátor és merész

vakmerőn tettre kész.

 

A gyermek még boldog és gondtalan

kacag mindenen s minduntalan

szemében röpke vendég a bánat

kis szíve érzi: mindenre van bocsánat.

 

A gyermek lelke hófehér

illatos kalács, puha, lágy kenyér

mit gyúrhatsz, ronthatsz és törhetsz

de mit oltárra is felemelhetsz

ha türelmes szód nyomán

kivirágzik benne a szeretet-erény.

 

Óvjad hát mindig gyermeked

törékeny virág ő, könnyen földre hull

úgy szólj hozzá, mint Isten angyala

légy te is teljes lényegedben

a türelem és szeretet maga.

 

S ha fedded is, érezze meg:

kemény a szó, de mögötte végtelen a szeretet

ne költözzön szívébe rettegés

álma legyen mindig édes,

szelíd, tejszagú szendergés.

 

Ha mindezt híven megteszed,

ha kicsinyed óvod, védelmezed,

benne Isten száll le rád

s Őt látod akkor is,

ha rád villantja tündéri, pajkos mosolyát!