AUGUSZTUS 20.                             

 

 

Szent István ünnepén megünnepeljük magyarságunkat, nemzetünket, államalapításunkat.

 

 

Országalapító királyunknak ezekkel a szavakkal küldi II. Szilveszter a királyi koronát: „Én csak apostoli vagyok, ő azonban valóságos apostol.” Ezzel felhatalmazza Istvánt az Egyház megszervezésére, az egyházfők kinevezésére. Számos megpróbáltatás, Imre fiának korai halála igen megviseli, de egyúttal még jobban elmélyíti Istenhez való ragaszkodását. A király ellen betegágyán merényletet kíséreltek meg, de ő megbocsátott. Aztán láz verte le a lábáról és már csak azért imádkozott: Nagyboldogasszony napján érje a halál. Halála előtt a Szent Szűz oltalmába ajánlja hazánkat. Mária mennybemenetele napján átköltözik az örök hazába.

Uralkodása idején I.István még augusztus 15-ét, Nagyboldogasszony napját avatta ünneppé, ekkor hívta össze Fehérvárra a királyi tanácsot és tartott törvénynapot,Az ünnepi dátumot Szent László király tette át augusztus 20-ra, mert l083-ban, ezen a napon VII. Gergely pápa hozzájárulásával oltárra emeltette I. István (illetve még abban az évben fia, Imre, valamint Gellért püspök) relikviáit a székesfehérvári Bazilikában, ami szentté avatásával volt egyenértékű.

 

Fiához intézett „Intelmei”-ből: - Tartsd meg először a Hitet, mert akinek hite téves, vagy akik hitüket jócselekedetekkel nem gyakorolják, sem a földön nem élhetnek tisztességgel, sem az örök élet koronáját el nem nyerhetik, mert a hit jócselekedetek nélkül holt. …

… Ha kívánod, hogy mások tiszteljenek, légy igazságos; ha a magad lelkét akarod bírni, légy béketűrő!...

Kövesd az ősöket, tartsd meg, ami magyar! Kövesd az én szokásaimat, hogy néped becsüljön, és az idegenek dicsérjenek!...

 

Fohász Szent István királyhoz  (Juhászné Bérces Anikó)

 

Megszólítlak alázattal, s könyörögve kérlek,
Tekints le az országunkra és a magyar népre.
Amióta nem vagy velünk - lassan ezer éve,
Számtalan nagy vihar dúlt a Kárpát-medencében.
Vad villámok csaptak bele termő Életfánkba,
Erős ágakat szakítva, s taposva a sárba.
A törzsét meg jól irányzott, egyetlen csapással
Széthasítva több darabba, meg a pusztulásba.
Túlélte, mert a gyökere erős, szívós fajta,
Hajszálgyökér, ha megmarad, élet fakad rajta.
De termések millióit a szél szertefújta,
Gyökértelen kapaszkodnak az új világukba.
Fánk törzse, mi épen maradt, próbál tovább élni,
Alig forradt, mély sebeit rendre fel-feltépik.
Gyökereit férgek rágják, levelét meg tetvek,
Friss hajtása alig serken, - így élni kegyetlen.
Szükség lenne törhetetlen, erős, tiszta kézre,
Istenhitre, biztatásra, tisztán lássunk végre.
Kapaszkodnánk Szent Jobbodba, segíts nekünk élni,
Boldogasszony jó Anyánkat támaszunknak kérni.
Bocsássa meg vétkeinket, s legyen velünk Atyánk,
Maradjon meg, s virágozzék drága Magyar Hazánk.

 

 

 

Országunknak szent királya,
Így emlékezünk Istvánra,
Ki államot alapított,
Istenhitre megtanított.
Óh, mennyi gond tépte, marta,
Hogy a népét egyben tartsa.
Törvénykönyve rögzítette,
Mint helyes a magyar tette.
Égi anyánkat felkérte,
Legyen hazánk védelmére...

 

 

 

 

,