A SZERETETRŐL 

 

Száz és ezer vers, idézet a szeretetről! Olvassuk, hallgatjuk, bólogatunk, aztán tovább lépünk. Századik vagy ezredik lépés után meg is feledkezünk róla. Miért? Mert a Szeretet hiánycikk lett. Üzletben nem lehet kapni! Pedig a boltok kirakata milyen sokszínű és vidám lehetne, ha a Szeretet kézzel fogható lenne. Vennék egy pirosat, ami a szerelemé. Zsebre vágnám és alkalomadtán elővenném. Használnám! Mostanában az a divat! Mennyi időre? Egy évre, fél évre? Addig, amíg meg nem unom? Amíg a kirakatban meg nem látok egy másikat, fényesebbet, mert ez már olyan régi és kopott?! De előbb vagy utóbb ez is megkopik.

Lám csak! Van ott egy narancsszínű! Ez vajon mire való? Talán a barátságé?! Igen! Kell nekem egy olyan! Hátha az tartósabb. Mutogatom, játszom vele, kiderül, az is törékeny! Valaki el is vette és elszaladt vele. Vehetek másikat. Pedig úgy szerettem volna megtartani. A pirosat is, de hát az kopott volt. Bízom benne, hogy lesz majd egy tartósabb, egy olyan, ami megkopva is szép!

Újra a kirakat elé tévedek! Mennyi sok szép Szeretet! Pirosat már nem, félek, az is megkopik. Narancsot talán… majd… vagy hátha kapok valakitől, aki jó szívvel adja.

Látok ott egy kéket! Nem, az nem kell, olyan hidegnek tűnik. Van ott egy ezüst! Azzal mit is kezdjek? Olyan szürke, színtelen! Kedvem támadt egy olyan színű Szeretetre, amit oda ajándékozhatok Valakinek. Talán az a szép zöld megfelel. Olyan üde, mint maga a természet. Szeretem a természetet. Szeretném megszerettetni mással is. Veszek egy ilyen színű Szeretetet! A természet színe talán összeköt Valakivel, aki ha megszereti, nem leszek már egyedül. Nem is fog megkopni, biztosan tudom, mert a természet mindig újra éled!  Van benne piros, narancssárga is és kopottan is szép!

                                      

Müller Péter:

A szeretetről

 „Rendszerint van egy, akit igazán szeretünk.
Aki a legkedvesebb.
Lelkünkhöz közelálló.
Olyan titok ez, melyet nem szabad bolygatni.
A szeretet mélyebben van.
Tudatnál, akaratnál, vágynál, képzeletnél, társadalmi elvárásnál mélyebben.
A szeretet nem kötelesség, nem feladat.
Nem józan ésszel, akarattal, kényszerrel előidézhető állapot.
A szeretet: a szabadság jegyében áll.
Senki sem mondhatja meg, kit szeressek, kit ne szeressek, még én sem utasíthatom magamat, mert ez jóval magasabb szinten dől el, mint ahova akaratunk fölér - ez a lelkünknek olyan helyén dől el, olyan magas, a földi élet légkörén túli szférájában, ahol már sem a társadalom, sem a szokások, az elvárások, a félelmek, az érdekek, de még a lelkiismeret sem szólhat bele semmibe.
A lélek itt már szabadon szárnyal, azzal és oda, akivel és ahová akar.
Úgy hívják: szabadság.
Nincs benne kell és muszáj és az enyém és a tiéd. Nincs benne színjáték. Nincs hazugság.
Nincs idő sem - mert ahogy egy életet leélhetek valakivel és nem szeretem - s egyetlenegyszer találkozok valakivel és szeretem.
Az igazi szeretet feldúlhatja a világ rendjét…”

 

 

 

 

Néhány sündisznó roppant fázik egy téli éjszakán. Összebújnak, hogy egymást melegitve védekezzenek a hideg ellen. De minél jobban összebújnak, annál jobban érzik egymás tüskéit, annál jobban szúrnak. Próbálnak hát távolodni. Csakhogy akkor ismét dideregnek.
Valahogy így van ez velünk is emberekkel. Néhány tüskét, akaratlan szúrást kénytenek vagyunk elfogadni, megérteni. De még mindig jobb, mint az egyedüllétben élni, társtalanul.
Elvégre nekünk is vannak tüskéink és a hozzánk ragaszkodók kénytelenek eltűrni.

Ha él bennünk a megértés és a szeretet - e tüskeszúrás sose okoz maradandó és fájó sérüléseket!

 

"Szeressétek egymást, de ne csináljatok bilincset a szeretetből. Hagyjatok teret egymásnak az együttlétben. Álljatok egymás mellett, de ne túl közel egymáshoz, mert a fák sem nőnek egymás árnyékában. Adjatok egymásnak a kenyeretekből, de ne ugyanazt a szeletet egyétek. Töltsétek meg egymás poharát, de ne egy pohárból igyatok. Legyetek olyanok, mint két oszlop, melyek ugyanazt a tetőt támasztják, de ne akarjátok birtokolni egymást. Hagyjátok meg a másik függetlenségét. Örüljetek és táncoljatok együtt, de időnként engedjétek egymást egyedül lenni. Gondoljatok arra, hogy a lant húrjai is külön állnak, mégis ugyanaz a zene szól rajtuk"

 

 

A SZERELEMRŐL   

"Élhet melletted valaki, de ha a szívetek nincsen adásban, még akkor is idegenek maradtok, ha görcsösen szorítjátok egymás kezét. De ha a szív adni kezd, lehet a távolság a Föld másik pontja: válaszolnak rá."

(Müller Péter)

 

 

 

 A BOLDOGSÁGRÓL

 A BOLDOG EMBER

(Ismeretlen szező nyomán)

A mesebeli ország öreg királya megbetegedett. Tudós orvosai nem tudtak segíteni rajta.
- Egyetlen gyógyszer létezik csak ez ellen a kór ellen - közölte a királlyal a legöregebb bölcs. - Ha találnál az országodban egy boldog embert, és annak az ingét magadra öltenéd, meggyógyulnál...
A király fiai nyomban útra is keltek, bejárták a birodalmat, de igazán boldog emberrel nem találkoztak. Fáradtan, csüggedten, reményt vesztve indultak hazafelé.
Útjuk sötét erdőn át vezetett. A fák közt pislákoló fényt pillantottak meg. Közelebb érve egy kis kunyhó előtt találták magukat.
- Nem gyönyörű ez az este?! - mondta köszönés helyett a földön ülő férfi. - Olyan boldog vagyok, hogy megélhettem ezt a napot is. Hála legyen Istennek érte...
A királyfiak szíve nagyot dobbant, úgy látszik, mégis találtak egy boldog embert. Elmondták, mi járatban vannak és megkérték, hogy adja nekik az ingét, mert különben meghal az öreg király.
- Szívesen megtenném - mondta a boldog ember -, de ingem nekem még sohasem volt...

 

Azt hiszem az első kérdés, amit meg kell válaszolnom magamnak, hogy képes vagyok-e tenni a boldogságért, hogy képes vagyok-e szeretni még. Mert szeretni nehéz. Ha szeretsz, az nem jelenti azt, hogy téged is szeretnek, pedig szeretve lenni jó és még jobb, ha ezt a tudomásunkra is hozzák. Eltelhetnek évek úgy, hogy becsapod az agyad, de attól még nem lesz igaz, amit hiszel. Az első dolog, amit megtanultam, hogy nem az az igazán fontos, hogy mekkorát tud kérdezni az ész, hanem az, hogy milyen nagyot tud felelni a szív. Tud akkorát, hogy saját magad is megdöbbensz rajta.

 

 A BARÁTSÁGRÓL

A Barátság egy szó, egy gondolat, egy érzés, egy hely a szívedben. Barátodnak mondod azt az embert, akihez valami kis szállal fűződsz, viszont a barátságotokat is átfűzi egy erős szakíthatatlan szál, ami akár örökké és tarthat. S van olyan, amikor ez a szál, egy gyenge kis cérna, melyet eddig és még ezután is csak az érdek tartott össze. De én úgy érzem, hogy az a szál, ami az én kis barátomhoz fűz erős, és szakíthatatlan. Mert ha én sírok, valahol a szívében ő is együtt zokog velem. Mert ha Boldog vagyok, akkor ő is az lesz velem. Mert ha kiöntöm neki a szívemet, végighallgat, nem szól közbe, nem dörgöli az orrom alá, hogy nem kellett volna, vagy teljesen bolond vagy, csak hallgat némán, nem próbál segítséget adni, hisz nem kértem rá, csak a mondanivalóm után, együtt élvezi a csendet velem. Mert egy barát, akit a legerősebb szálak fűznek hozzád, kiolvassa a szemedből minden ki nem mondott szavad. Mert az a barát mindig emlékszik, akár az örök időkig veled arra hogyan ismeretétek meg egymást. Mert ő már akkor is a barátom volt, mikor nem ismertem. Mert a szívem már akkor is tudta, hogy van számára ott egy üres hely. Egy olyan, amely csak az övé, amit más nem foglalhat el. Erre az érzésre, mondják a nagy okosok, hogy BARÁTSÁG. Bár ezt egyetlen szóval sem lehet igazán kifejezni. Még a szeretlek szó sem bír, olyan erősséggel, mint amilyen erősen az a szál összetartja azt a két embert. A Barátság egy gondolat is, vagy akár ezer másik, mert a barátodra mindig gondolsz. Ha szomorú vagy. Ha szerelmes vagy. Ha boldog vagy. Ha álmodsz. És Bármikor bármilyen helyzetben eszedbe jut az, rá nem kell sose téged emlékeztetni. Mert akkor is ott van veled, amikor nem látod, amikor nem érzed közvetlen törődését. Csak csupán, az hogy létezik valahol a nagyvilágban egy olyan ember, aki megért, és szeret, és bátran vállalja azt ha barátod lehet. Remélem te is így gondolsz rám, mint egy Igazi Barátra. Tudod nem csak a szerelemben, lehet várni az igazira. A Barátságban is van egy ugyanolyan igazi, akit megálmodtál magadnak, akivel leéled az egész életed önzetlen szeretetben.(Csekő Kata)

 

 

 AZ EMBERSÉGRŐL

 A HÁROM ROSTA

A szomszédomhoz jött valaki és így szólt hozzá:

-Halld csak, miket beszél rólad a barátod!

Szomszédom félbeszakította:

-Mielőtt elmondanád, áruld el: megszűrted-e a három rostán?

-Miféle rostákon?

-Először is az igazság rostáján. Megvizsgáltad vajon, hogy igaz-e, amit el akarsz beszélni?

-Nem. Én is csak hallottam másoktól.

Szomszédom bólintott és folytatta:

-Azután átbocsátottad-e az öröm rostáján?  Még ha nem is igaz, amit el akarsz mondani, de bizonyára jó nekem, és örömet szerez számomra, nemde?

-Nem lesz örömed benne.

-Akkor bizony át kell bocsátanod a hasznosság rostáján! Hasznos-e az nekem, amit közölni kívánsz?

-Egyáltalán nem.

Szomszédom ekkor keményre váltott hangon szólt oda a hírhozónak:

-Távozz innen. Ha az, amit tudatni akarsz velem, se nem igaz, se nem örvendetes, sem nem hasznos, akkor tartsd meg  magadnak és felejtsd el mielőbb!

 

 A pletyka kikapcsolódás csupán. Meggondolatlan fecsegés, amit udvarias valótlanságok szőnek át. Rosszmájú spekuláció, ami nem is olyan udvarias tényeken alapul. Hogy is védhetnénk meg magunkat az efféle haszontalan pletyka mérges fullánkjaitól? Legjobb, ha egyszerűen igazat mondunk, és megvárjuk, míg az emberek elkezdenek másról pletykálni.

 

 

 A SZOMORÚSÁGRÓL, A CSALÓDÁSRÓL

 Van olyan időszak mindenki életében, mikor semmi nem akar jóra fordulni, mikor nem találod a helyed, minden ajtó, amit kinyitsz, úgy tűnik, az arcodba csapódik. Muszáj mindig annak történnie, amire az előzmények alapján számítunk? Nem történhetne egyszer, véletlenül, valami más?. Azt képzeljük, a hajunknál fogva ki bírjuk rángatni magunkat a boldogtalanságból! Nem mert csak arra vagyunk képesek, hogy ide-oda tologassuk a különféle nyomorúságainkat! Igazából már nem is emlékszel rá, mit vagy kit keresel , akkor rájössz, hogy nincs is itt mit keresned, hogy nem fogsz találni semmit, vagy senkit, hogy maradsz ott ahol vagy, nem fog változni semmi és nem vár rád az ég világon senki, de senki. Ez lesz a mélypont, de legalább megnyugszol, elmosolyodsz, mert tudod ennél már csak jobb jöhet...