"VENDÉG VAGY A VILÁGBAN, ÉS A VILÁG, SZÉP VENDÉGFOGADÓ. VAN NAPSUGARA, VIZE, PILLANGÓJA, MADARA. VAN VIRÁGA, RENGETEG SOK. TANULJ MEG ÖRVENDENI NEKIK. EMBERE IS VAN. IGYEKEZZ KEVESEBBET TÖRŐDNI VELÜK ÉS TÖBBET AZZAL, AMI MÉG A VILÁG SZÉPSÉGÉBŐL CSODÁLATOSKÉPPEN MEGMARADT, AZ EMBERISÉG MINDEN PUSZTÍTÁSAI MELLETT IS. NEM GYŐZÖM ELEGET MONDANI: TANULJ MEG ÖRVENDENI. ANNAK HOGY ÉLSZ. S MERT ÉLSZ: GAZDAG LEHETSZ"

(Wass Albert)

 

 

 

 

Dióhéjban magamról; élem a jól kiérdemelt nyugdíjas éveimet. Szerettem a munkámat, de most sem unatkozom. Két fiam és két lányunokám gondoskodik a mindennapi örömökről, néha nehézségekről.

Szeretek kertészkedni, utazgatni, kirándulni. A természetet járva szívesen fotózgatok.

Végre elolvashatom azokat a könyveket, amit aktív dolgozóként félre kellett tennem, időhiány miatt.

 

 

 

Gyönyörű az élet, bár néha nem értem.
Vannak percei, mit nem kéne megélnem.
Én tehetek róla?
Lehet, hogy igen, de sok mindenről nem,
ezt szívemből hiszem!
Az enyémben volt minden, szép és varázslatos,
pokoli, gyötrelmes, s néha iszonyatos.
Kaptam benne vágyat, szeretetet, álmot,
néha elfeledném az összes valóságot!
Sokszor volt fájó, csúfos az egész,
de talán most a rossz a múlt ködébe vész.
Most talán már jó lesz, minden pillanat,
valóra válhat egy meseszép gondolat.
Így kell már lennie!
Elég volt a rosszból, a félelmekkel teli, pokoli napokból!
Nem vagyok öreg még, annyi minden várhat,
meg kellene érnem a rám váró csodákat!
Nem tudom, mi jön még, de szeretnék élni
boldogan, vidáman szépeket megérni!

(Vajda János)

 

 

 

 

 Mottóm: