A virág nem álmodozik, nem sír - remény nélkül nő és virul, és kétségbeesés nélkül hal meg.  (Jaroslaw Iwaszkiewicz)

Ha valaki szeret egy virágot, amely csak egyetlen példányban létezik a csillagmilliókon: ez épp elég neki, hogy boldog legyen, ha a csillagokra pillant. (Antoine de Saint-Exupéry)

 

Papp Erika: Mint a Tulipánok

Szokatlan utakon járok,

mint a semmit mondó tulipánok,

illattalan lopom magam

a lelketekbe is minden szavam,

az emberi meleg vágya,

amiért kínlódom, arra várva,

hogy egyszer szeretni fogtok

úgy ahogy vagyok s nem álmodoztok

soha semmi-semmi másról

csak egy illattalan tulipánról.

 

Minden új nyarat úgy várok,

mint reszkető kézben tulipánok

egy ház előtt, vagy fák között,

hol a szerelem üdén megkötött

az érkező kedves leptet.

De az én szerelmemre nincs mértek.

Várok. Nézem a köveket,

várom, hogy majd önként eljöjjetek.

Mostantól már nem is fájok,

olyan vagyok, mint a tulipánok.

 

Juhászné Bérces Anikó: Tulipán

Virágágyas nyoszolyán

Bimbózik a tulipán.

Szírmát bontja hajnalra,

S rá mosolyog a Napra.

 

Tündököl a tűzpiros,

Szerelmesnek nyílik most.

Feje kehely, -illatos,

Zöld levele harmatos.

 

Irigyli őt a sárga,

Neki nincsen barátja.

Méhecskéket hívogat,

S kitárja a szirmokat.

 

Szelíd a szép hófehér,

Ö a boldogságnak él.

Virít vele sok társa,

Menyasszonyok csokrába.

 

Fodros szirmú, és tarka

Hajladozva akarja,

Szeretetet vigyen ma,

Anyák napi csokorba.     

 

"...ezernyi virág között is mily más a kis alázatos gyöngyvirág! Csupa finomság, csupa titok! Illata semmi más virágéhoz nem hasonlít, sem a formája. A föld szülötte. De mintha valami ismeretlen világból került volna a földre..."   (Gárdonyi Géza)

 

Szabó Lőrinc : Nefelejcs

,A virágokból először a kék

nefelejcs tetszett: azt a szép nevét

külön is megszerettem, hogy olyan

beszélgetős és hogy értelme van:

szinte rászól az emberre vele,

úgy kér , hogy: ne felejts! Többnyire

jól hallottam, egész világosan,

égszín hangját, néha meg én magam

súgtam, vagy nem is súgtam, csak olyan

nagyon vártam már, hogy tán a szívem

szólt helyette vagy éppen a fülem:

ilyenkor nem tudtam, képzelem-e

vagy tényleg csalok, neki, a neve

mondásával?... De még ha csalok is,

nyugtattam meg magamat, az a kis

segítség semmi, hiszen úgy szeretem;

s dehogy felejtem, nem én, sohasem!

 

Reményik Sándor: Margaréta

Én nem kérdeztem: szeret-nem-szeret

A margarétától soha.

Nem kellett más,

Csak fehér virágszirom-mosolya.

Mely úgy lengett az alvó rét felett,

Mint egy sóhajtás, mint egy lehelet.

Én nem kérdeztem: szeret, nem szeret

A margarétától soha

 

Behon Istvánné: Margaréta (Köszöntő)

Elhoztam a boldogságot, -

Ezt a fehér kis virágot.

Ez a virág margaréta, -

Egyszerű és nagyon tiszta.

 

Cserébe én mást nem kérek, -

Csupán csak az ölelésed.

 

János Árpád: Lila orgona

Ifjúságom egyik májusának

harmatos tavaszi reggelén

kimentem a kertbe és vidáman

orgonából csokrot szedtem én.

 

Rigó fütyült fent a hársfa ágán,

szívemben a tavasz muzsikált,

lila orgonák fürtös virágán

sétált pettyes katicabogár.

 

Te jutottál akkor az eszembe,

Néked szedtem szép virágokat.

Nem tudtam, hogy játék a szerelmed.

Néked adtam első csókomat.

 

Tíz év múlt el, érett férfi lettem,

s asszonyoknak szép virága te,

csókjaidat lassan elfeledtem,

nem kísért a múlt emléke se.

 

Májusi szél dúdol kint a kertben,

rigó fütyül tavasz-operát.

Ma már "másképp", mégis a legjobban

szeretem a lila orgonát.

Várnai Zseni : ORGONA

Rajtam a tavaszi szelek orgonálnak,

talán ezért hívnak engem orgonának,

április vad kedve suhogtatja ágam,

azután megfürdöm fényes napsugárban.

 

Orgona, orgona,

illatos muzsika,

zengő és libegő lila virág...

fürtjeim lengetem,

illatom pergetem,

szakíts le hát engem,

s légy boldog te világ,

légy boldog te világ!

 

Bimbaim bomlanak, virágdíszben állok,

már csak éppen május elsejére várok,

s dús lila fürtjeim zászlaját kibontom,

s orgonaillatom a világra ontom...

 

Orgona, orgona,

illatos muzsika,

zengő és lebegő lila virág...

fürtjeim lengetem,

illatom pergetem,

szakíts le már engem,

 

s légy boldog te világ!

Légy boldog te világ!

Villányi Andi: Pünkösdi Rózsák (forrás: Poet.hu)

Napsugara élteti,

földből nőve létezik,

erős szélben meghajlik,

szelek fújják, tördelik,

esőcseppek öntözik,

finom illat, szél megfújja,

szirmok hullnak Dunán túlra.

 

Völgyben nyíló szép kis rózsák,

dér itta hajnal ront át,

napfénye özönlik rád,

mindenfelé megszökik,

szikrát szór napestig,

felszárítja cseppjeid,

takaródat leveti,

hadd leljünk örömöt,

szépséged köszönöm.

 

Tóth Árpád: HARANGVIRÁG

Harangvirág, harangozz, hallgatom.

Szeretnék boldog lenni egyszer.

Boldog lenni, nagyon, nagyon.

És nem leszek, ha nem igyekszel.

 

Most süt a nap, kék csoda vagy,

Harangvirág, illat s zene a kelyhed,

Ha van, őrjítő titkodat

Most fúdd rám, reszkesd el, most énekeljed.

 

Jaj neked, ha most legurul a nap,

És kék szépséged áhítata lusta,

Meg nem rezzenti holt szirmaidat

Többé az Isten semmi angelussa.

 

Fagyott virág, majd állasz a tetőn

Az özvegy erdő barna bánatában

A hideg felhők alatt reszketőn,

Sírnál, de hangod nem talál utánam.