,,Áldjon meg Téged az Úr és oltalmazzon!
Fordítsa feléd orcáját, és legyen hozzád kegyes!
Tekintsen rád az Úr, és adjon békességet!''   

                

„Taníts minket úgy számlálni napjainkat, hogy bölcs szívhez jussunk."  (Zsolt 90, 12)

 Elmúlik az Ó-év, beköszönt egy újabb, szívünkben ismét új remények gyúlnak. Teljesüljön vágyunk, legyen minden még szebb, kívánok nektek egy boldogabb évet.

   

 

Adjon Isten minden szépet,
Irigyeknek békességet,
Adjon Isten minden jót,
Hazug szájba igaz szót.
Hontalannak menedéket,
Éhezőknek eleséget,
Tollat író kezébe,
gyereket asszony ölébe.
Legényeknek feleséget,
Szegényeknek nyereséget,
Áfonyát a havasra,
Pisztrángot a patakba.
Istenhitet a pogánynak,
Hű szeretőt a leánynak,
Szép időben jó vetést,
Szomorúknak feledést.
Sarkvidékre hideg telet,
Az árváknak jó kenyeret,
Fegyvereknek nyugalmat,
Szelíd szónak hatalmat.
Betegeknek egészséget,
Fuldoklóknak reménységet,
Vitorlának jó szelet,
Napfényből is eleget.
Jó lövést az ordasokra,
Nyíló ajtót vaskapukra,
Vándoroknak fogadót –
Isten adjon minden jót!

 

 

 RECEPT AZ ÚJ ÉVRE
(Catharina Elisabeth Goethe - Frittman Hajnalka)

* Végy 12 hónapot, tisztítsd meg minden keserűségtől és sóvárságtól, reménytelenségtől és félelemtől, vágd a hónapokat 30 vagy 31 napra úgy, hogy egész évre jusson!
* Minden napot készíts egy rész munkából, két rész jókedvből és humorból!
* Tégy hozzá három púpozott evőkanál reménységet, egy teáskanál tűrést, csipetnyi öniróniát és egy kevés tapintatot!
* Ezt az egészet öntsd meg gazdagon szeretettel!
* A kész ételt díszítsd egy csokor figyelmességgel, és tálald naponta vidámsággal és egy üdítő teával!...

 

Itt állunk az újesztendő piros hajnalánál,
Vajon együtt leszünk még az alkonyatnál?
Ebben az újévben merre vezet életünknek útja,
Tövisek közt, vagy virágok közt, csak az Isten tudja.
Ő vezessen igaz úton minden egyes léptet,
Őrizze meg bútól, bajtól ezt a kicsiny fészket!
Adjon Isten mindnyájunknak víg kacagást, csengőt,
Adjon Isten mindnyájunknak boldog újesztendőt!

 

 

              

 

Szuhanics Albert

Évköszöntő

Elment az aggastyán csoszogó léptekkel,
behúzván az ajtót, elköszönt még egyszer.
Léptei nyomára feledés pora száll,
s múltunk őrangyala ködpermetet szitál.

Vigadjunk, újszülött évünk már fel is sírt!
Ő hozhat számunkra vigaszt és elixírt.
Terveket készített mielőtt érkezett,
nem tűr gonosz párkát, ingatag végzetet!

Bájos az új évünk, gyönyörű kisgyerek,
gőgicsél, rád nevet. Mit akar? Értheted!
Két szeme úgy ragyog, egyik Hold másik Nap,
pilláin terelget csillagfény-álmokat.

Őbenne van a tér, s a teremtő idő,
az év összes napja, az alkotó erő.
Testvéred, társad ő, fogadd szeretettel,
s szívében jobb jövőt remélhet az ember!

Köszöntünk mi újat, búcsúztatunk régit,
elválás sóhaja felsajog az égig.
Üdvözlünk Új évünk, benned van bizalmunk,
hitünk, s a céljaink... minden mit akartunk.

 

 

B orongós napok tűnjetek tova
O kkal szomorú ne legyél soha
L épteid kísérje töretlen szerencse
D erűs percek rajzoljanak mosolyt a szemedre
O szoljanak el az óévnek sötét árnyai
G úzsból szabaduljanak a képzelet szárnyai

 

Ú j évet hozzon a nesztelen iramló idő
J öjjön már a rég várt, csodálatos jövő

 

É vek ha múltok, ha elszálltok napok
V idámságot, örömet számolatlan adjatok
E fusson most az óévnek malaca
T öbbé ne legyen senkinek panasza

 

K erüljön betegség, bánat messzire
Í rmagjuk is vesszen mind a semmibe
V ágyaid sorra valóra váljanak
Á lnok szavak többé ne bántsanak
N övekedjen az igaz barátok tábora
O kosan élj, ne legyél ostoba
K ívánom neked, legyen 365 szép ünneped!

 

 

 

 

 

Újévi imádság

Ki jelen vagy a tűzben és a jégben,
Csillagok közt és bányák mély ölén,
Sötét árnyékban, fénylő napsütésben,
Madárdalban és kis gyermek szemén.
Ki igazgatod sorsok fordulását,
Romokból építsz boldog holnapot,
Hozzád küldjük ma szívünk imádságát
Uram, ne hagyd el árva magyarod!

 

Ne hagyd el őket, akik téged hívnak
A mélységből kiáltva szent neved.
Megváltást váró rongyos rabjaidnak
Add meg Uram a napi kenyeret.
Segítsd őket, kik mindig másnak vetnek,
Kiknél az éhség elsőnek kopog,
Mert áldásodból csak akkor ehetnek,
Ha a zsarnok vérebje jóllakott.

 

Takard be őket tél hidege ellen!
Hozz sebeikre enyhe gyógyulást!
Addj, Uram, nekik áldó két kezeddel
Bő szüretet és gazdag aratást!
Légy velük, akik verejtékben ázva
Az új Bábelhez hordják a követ,
S mentse meg őket irgalmad csódája,
Amikor a torony mindent eltemet.

 

Minden áldásod, amit nékünk szántál
Oszd ki közöttünk az újév során,
Hogy túl a tél lidércnyomásos álmán
Élőket köszöntsön a napsugár.
Add, hogy túléljék, amit rájuk mértek,
Keresztre verték, adj hozzá erőt.
Addj nekik, Uram, száz kisértő fénynél
Fénylőbb csillagot, égi vezetőt.

 

Vezesd őket, hogy soha, soha többé
El ne tévelyedjen a mi nemzetünk.
Légy velük, Uram, most és mindörökké,
Akkor is, mikor mi már nem leszünk.
Akkor is, mikor jő a boldog holnap,
S parányi sorsunk emléke sem él,
Sárga csontvázunk felett zöld fű sarjad,
Szívünk porával messze szállt a szél.

 

Ki jelen vagy a tűzben és a jégben,
Csillagok közt és bányák mély ölén,
Sötét árnyékban, fénylő napsütésben,
Madárdalban és kis gyermek szemén,
Ki igazgatod sorsok fordulását,
Uram, ne hagyd el árva magyarod,
Hallgasd meg szívünk újévi imáját,
És legyen minden úgy, mint akarod.

 

 

Isten hozzád ó-év, elaggott cimbora!

Jer, szorítsunk kezet örök elválásra:

Te mégysz - én maradok, s csak azt sem mondhatjuk

Egymásnak: "Adieu! a viszontlátásra."

(Császár Ferenc)

 

Bármerre jársz, boldog legyél,
Otthonodon legyen fedél,
Lelkedben szép zene szóljon,
Dolgos, erős kéz megóvjon,
Oly sok jót és szépet hozzon,
Gazdagságot, derűt vonzzon,

Újesztendő vígan jöjjön,
Jókedv, derű el ne szökjön,

Édes élet reád várjon,
Vágyad is valóra váljon,
El ne veszítsed a hited,
Terved, álmod véghez vigyed!

,

 

Sík Sándor - Újévi reménykedés

 

Hóval jöttél, fiatal esztendő,
Csupa fehér vagy, szép-, jóra kelendő.
Napos és fehér, - ó ha az is volnál,
Naposabb, fehérebb a fekete ónál!

Szép hó, fényes, hűvös és metsző,
(Az üdvös értelem rokonának tetsző)
Jó melegítő, tiszta fehérség,
Borítsd be a rossz föld keserű kérgét!

Borítsd be, borítsd be, burkold el, öleld meg,
Holt-eleven szíve hátha fölenged.
Kripta-ürén a kifagyott mélynek
Hátha még pihegő magok is élnek.

Hisz felszakad egyszer a becstelen tél is!
Vérben és mocsokban ha százszor vetél is,
Egyszercsak, mégiscsak megjön a jövendő.
Hátha te lennél az, fiatal esztendő?

Hátha te lennél az, aki elbontod
Fejünk felől a fekete boltot,
Butaság fekete fellegei gátját,
S eget érhet újra az igaz imádság.

Kiálts, ne hallgass, igazak imája,
Hallja az Isten, hallja, kívánja!
Visszalengő hózivatar, pelyhezd az égre,
Zizegjed, zúgjad: szeretet, béke!

Nektek is, népek gyilkosai, balgák,
Kiérzi az Isten szívetek hangját.
Amit kimondani magatok se mertek,
A szegény nyomorult, vacogó lelket.

Bélpoklos hazugság üvöltésén által
A pőre szív az, mit az Isten áthall:
,,Ments meg, ó ments meg magunktól minket,
S átkozott magunktól szegény mieinket!''
Ó hallom, hallom az ember hangját,
Élők és hullák sírják, sikongják:
,,Kit ember-okosság beteg ördöggé tett,
Mentsd meg önmagától az emberiséget!''


Fekete földön újévi fehérség:
Zsibbadt szívünkben csecsemő reménység.
Isten, éveket, szíveket teremtő,
Teremtsen újjá ez az újesztendő!